Konya
Kappadókiából a már szokásos útvonalon tértünk vissza a tengerpartra.
Útközben Konyában tartottunk egy 2-3 órás ebédszünetet, és egy rövid városnézést. A város rendkívül fontos történelmi hely, ennek ellenére nem sok turistát láttunk, illetve a helyiek érdeklődő kíváncsisága is arra engedett következtetni, hogy kevesen választják látogatásuk célpontjául.
A város környékének történelme szerveresen összefonódik a legősibb városok kialakulásának közel 9000 éves múltjával, a hettita, és a fríg népek uralmával, amiről már itt írtam:
(lásd: ITT )
A frígek (vagy phrügök) az i. e. 8. században alapítottak itt királyságot, és a város neve Ikónion volt. Később egészen Nagy Sándor hódításáig a Perzsa Birodalom része volt. Nagy Sándor halálát követően Szeleukosz Nikatór uralta, majd a pergamoni uralkodók alá tartozott. Kr. e. 133-ban III. Attalosz (az utolsó pergamoni király ) országát a Római Köztársaságra hagyta. Claudius császár uralkodása idején (Kr. u. 41-54) a várost Claudioconium, míg Hadrianus idejében (117-138) pedig Colonia Aelia Hadrianaként néven ismerték.
Iconium a kereszténység történetének fontos városa, ahol 47 és 53 között Szent Pál és Szent Barnabás apostolok is többször megfordultak. A város a Bizánci Birodalom részeként sikerrel állt ellen a 7. és 9. század közötti arab támadásoknak, míg a mazinkerti csatát követően 1071-ben szeldzsuk kézre került.
1097 és 1243 között Konya az ún. Ikóniumi Szultánság (másképpen Rümi Szultánátus) fővárosa volt. A Konya nevet 1134-ben I. Meszúd uralkodótól kapta és tartotta meg a mai napig. A szeldzsuk aranykor 12-13 századi időszaka alatt épült számos máig látható épület, pl. az Alaaddín Kejkubad (1192-1237) szultán által megerősített citadella és palota is.
A város története szempontjából kiemelkedő fontosságú volt, hogy a szultán meghívására 1228-ban Konyában telepedett le Bahá ad-Dín Valad és fia, a jeles filozófus Dzsalál ad-Dín Rúmí.
Rúmi, a szúfizmus egyik legnagyobb és egyben legismertebb költője, gondolkodója. A Mevlána szó jelentése: a „mi urunk”. Tanítványai és tisztelői már életében ezzel a jelzővel illették a nagy filozófust. Feltehetően 1207-ben született a mai Afganisztán területén. Családjával részben a mongol támadások, részben az apját ért politikai támadások miatt indult vándorlásra. Eljutott Bagdadba, Mekkába, Medinába, Jeruzsálembe és Damaszkuszba is. Útközben folyamatosan tanult.
Konyában új iskolát építettek részére, ahol fáradhatatlanul alkotott, prédikált és tanított. Tudása felölelte a perzsa, arab, indiai, görög, és héber irodalmakat, az iszlám jogrend, prédikációk és Korán elemzések hatalmas tárházát. Művei egyfajta filozófiai iránymutatásokkal áthatott gigantikus versek, mint legfőbb műve, az 5.618 versszakos, perzsa nyelvű, klasszikus keleti költészeti formában íródott Mesnevi. 1273-ban bekövetkezett halála után fia megalapította a Mevlevi dervisrendet, amelynek mintájára számos iskolát alapítottak az országban. A rend legismertebb neve az ún. Kerengő dervisek, amit arról a látványos táncról kapott, amely során a rend tagjai közvetlen spirituális kapcsolatot kívántak teremteni Istennel. A dervisrendet a Köztársasági időkben feloszlatták. Táncuk közkedvelt eleme a török folklór show-knak, de már nem igazi derviseket látunk.
1243-ban a szeldzsukok a Köse Dag-i csatában vereséget szenvedtek a mongoloktól és annak alárendeltjévé váltak. A szultanátus végleges bukása után előbb a Karaman-dinasztia, végül 1420-ban az Oszmán Birodalom kezére került.
A látnivalók közül nem tudtunk mindent megnézni, csak a 12-13. századi Alaaddín-dzsámi-ra és a környező Alaaddín-domb megnézésére volt időnk. További látnivalók még a Karatay-medresze (1251) (ma csempemúzeum), Inceminareli-medresze (1258-1279), Szelimije-dzsámi, Mevlana Múzeum és kolostor, ahol Dzsalál ad-Dín Rúmí emlékeit tekinthetjük meg.
|
Fotógaléria: Konya
|
