Kirándulás (Mustafapasa – Cemilköy – Uchisar – Avanos)
Második teljes napi kirándulásunk lényegesen messzebbre vezetett volna, de leragadtunk Mustafapasában közel fél napra, így nem jutottunk el Soganliba. De majd legközelebb :).
Mustafapasa
Az Ürgüptől 6 km-re délre található falucska annak ellenére lóg ki a legnagyobb forgalmú helyek közül, hogy az egyik legbarátságosabb és legautentikusabb kappadókiai település. Az egykori Sinasos évszázadokig görög lakta, ortodox keresztény vallású falu volt. A lakosság cseréről szóló Lausanne-i Egyezmény 1923-as aláírását követően a régi házakba törökök költöztek, de sajnos több állapota erősen leromlott. Az idegenforgalmi lehetőségek élénkülésével a védett műemléki házak közül egyre többet felújítanak, azok boltoknak, panzióknak, éttermeknek adnak otthont. Ennek ellenére a falu még mindig őrzi történelmi hangulatát.
Az 1800-as és 1900-as évekből származó gyönyörűen faragott kőházai ás homlokzatai minden utazót elvarázsolnak. A faluban és környékén több régi görögkeleti templom, kolostor található, mint pl. Aios Vasilos, Kolostor-völgyben lévő Constantine-Helene, és a Gömede-völgyben lévő St.Basil templom. Ez utóbbit a helyiek kis Ihlara-völgynek is hívják. Minden esetre a Mustafapasa környékén remek gyalogtúrákat tehetünk, idillikus természeti környezetben.
|
Fotógaléria: Mustafapasa
|
Cemilköy, Keslik kolostor
Mustafapasából Soganli felé a szinte néptelen úton hamarosan elérjük Cemilkoy faluját, amitől 2km-res távolságban található az út jobb oldalán (kopott fém tábla jelzi, mi el is vétettük.) a Keslik Kolostort, vagy eredeti nevén a Szent Arkangyalok kolostort. Göreme után a kappadókia második legnagyobb sziklába faragott kolostora talán nem annyira lenyűgöző, de szinte biztosan nyugodtabb és békésebb hely. A hely gondnoka barátságos, és rendkívül segítőkész, sokat tud mesélni a kis számú idevetődő turistának.
Ősi bizánci helyen járunk, amelynek érdekessége többek között a képrombolás időszakában (kr.u. 726-843) készült nonfiguratív freskói amelyeket a kisebb és régebbi kápolnában találunk, illetve a főtemplomban lévő 11-13. századi, sajnos korommal erősen szennyezett, de jól kivehető freskók. Állítólag, de általam nem igazolhatóan, a képek védelme érdekében kenték be korommal a képeket az iszlám hódítások idején. A kápolnában az oldalfalakban boltíves kriptát, illetve a padozatban is több sírhelyet találunk.
Ugyancsak érdekes még a látogatható konyha és szerzetesi étkező, amelyhez hasonlót Göremében is láthattunk.
A kolostortól néhány tíz méterre az út mellett érdekes, a napfényben ragyogó, fehér-sárgás árnyalatú, szél és víz koptatta sziklaformációt találunk, amelyre igazán megéri felkapaszkodni a környező panoráma okán is. A hely geológiailag is érdekes, ez az ún. Musztafapasa formáció, amely egy ősi tórendszer kaolinban és földpátokban gazdag meszes üledéke.
A fotókon is látszik, hogy késő délután fejeztük be sziklamászásunkat, így visszaindultunk, hogy a naplementét már Uchisarban fotózhassuk.
|
Fotógaléria: Cemilköy, Keslik kolostor
|
Uchisar
A Nevsehir – Göreme útvonal mellett, kb. 7 km-re Nevsehirtől található falu, Kappadókia történelmi központjának legmagasabb pontja. Ez a pont a falu felé magasodó szikla, a régió egyik legtöbbet fotózott helye, amelyet a helyiek régmúlt idők óta Kastélynak hívnak. A szikla csúcs, mint az ementáli sajt van átlyuggatva, számtalan helyiséget vájtak bele az évezredek folyamán. Olyan ez, mint a többszintes földalatti városok, csak éppen fordítva. Keletkezése bizonytalan. Feltehetően már a hettita, majd a frígiai időkben is lakott volt, de római kori sziklasírok, bizánci templomok nyomai is megtalálhatók itt. Jellegéből adódóan kellően védtelen volt a következő évezredek fosztogatásaival szemben, így ezeknek ma már nem sok nyomát találjuk. A Szeldzsuk és Oszmán Birodalom időszakában természetes várként innen ellenőrizték a környező kereskedelmi útvonalakat. Jelentőségét fokozatosan elvesztette, de még az 1960-as évekig laktak is benne. Azóta védelem alatt áll.
A szikla tetejére az üregrendszeren keresztül, belépő ellenében felkapaszkodhatunk. Naplemente előtt kb. fél órával zárják a kapukat, így igyekezzünk. A hely kétségtelenül lenyűgöző panorámával bír, és különösen naplementekor népszerű. Szeptember második felében szerencsére ennek nem sok nyomát láttuk, rajtunk kívül csak néhányan turista gyönyörködött a panorámában, illetve a narancsvörösben izzó szikla látványában.
A falucska ódon hangulata ellenére több kiváló panziónak, bérelhető háznak, sőt még luxus spa szállónak is otthont ad. Természetesen a régió egyik legdrágább helyének számít.
A környező völgyek népszerű kiránduló helyek. Ezek közül is kiemelkedik a közeli
Galamb (Pigeon) Völgy. Nevét a bizánci időkben kialakult tömeges galambtartási szokásról kapta. A völgy falaiban és sziklaképződményeiben tízezer számra találunk mesterségesen faragott dúcokat. Leírások szerint a tömeges madártartás a száraz évszakban nyújtott pótlólagos megélhetési forrást, de nem elsősorban az állatok húsának hasznosítása, hanem a nagy tömegben keletkező guano okán, amellyel a kopárabb anatóliai földek tápanyagellátását oldották meg. A völgy népszerű kiránduló hely, amely a közeli Göreméig visz.
|
Fotógaléria: Uchisar
|
Avanos
A Nevsehirtől 18 km-re északra található városka Kappadókia turisták által látogatott az északi határán fekszik. Ókori nevén Venessa, a leghosszabb török folyó, a Kizilirmak (Vörös folyó) partján fekszik.
Mai napig leginkább kerámiáiról ismert, amelyek készítése a folyó névadó vörös iszapjára épül a hettita idők óta. A település a római,majd a szeldzsuk időkben is megőrizte jelentőségét. A szeldzsuk idők szép emléke a 13. századi karavánszeráj, a Sari Han. A folyó partján és a hegyoldalban elterülő történelmi hangulatú kisváros feltétlenül megér egy látogatást. Mi sajnos csak estére érkeztünk, de a folyó part, a meglátogatott kerámia műves, majd azt követő vacsoránk alapján visszatérünk majd a jövőben.
Legközelebb nem hagyjuk ki a 14km-re északkeletre található
Özkonak földalatti várost, amelyet csak 1972-ben fedezett fel a helyi müezzin, aki az elfolyó víz útját kereste. 40 emelet mélységben, összesen 10 emeleten akár 60.000 ember élhetett 3 hónapig is. A földalatti városnak fejlett szellőző és kommunikációs rendszer volt. Érdekessége, hogy a többi városhoz hasonló hatalmas malomkő szerű ajtók előtt a mennyezetben csatorna rendszert találtak, amelyen keresztül forró olajjal áraszthatták el az esetleg betörő ellenséget.
|
Fotógaléria: Avanos
|
