A BRUNELLO KÓSTOLÁSI TAPASZTALATOK
(Az oldal alján az alábbi borászatokról írok, amelyek a névre kattintva közvetlenül elérhetőek:
Antinori ,
Biondi-Santi ,
Capanna ,
Caprili ,
Casanova di Neri,
Ciacci Piccolomini ,
Giuseppe Gorelli ,
Gorelli (Tenute Le Potazzine) ,
La Serena ,
Máté
Palazzo ,
Podere le Ripi ,
Podere la Vigna,
Querce Bettina ,
Salicutti ,
Salvioni ,
Sesta di Sopra ,
Siro Pacenti ,
Talenti ,
Uccelliera ,
Voliero )
Ahogy az előbbi fejezetben már írtam is, a klasszikus irányvonalat - a nagy (15-40 hektoliteres) hordós érlelést alkalmazó - és az új-világi - kis (225-500 liter) új égetésű (barrique) hordókat használó - borászatok stílusa élesen megkülönböztethető.
És természetesen az elmúlt évtizedek alatt megjelentek azok az innovatív pincészetek, akik képesek mind a bor készítési, mind az érlelési eljárás esetében újítani. Eltérő erjesztési hőmérsékletek, változatos hordóformák, cement tojások, a különböző méretű hordók alakítják egy-egy termelő stílusát. De tekintettel arra, hogy a borok 100% Sangioveseből készülnek, azok alapvető jellege felismerhető és következetes.
MEDDIG ÉRLELHETŐ EGY BRUNELLO?
Természetesen sok termelő 20-30 évre készíti a borait, vagy legalábbis ezt állítja róla. Valóban ittam már meglepő formában lévő 20 éves tételeket, de ezt ne tekintsük átlagnak. A 6 éves korukban forgalomba kerülő borok többsége már iható, de érdemes 10 éves korukig kivárni. Az, hogy utána a borok minősége növekedne kétséges számomra.
A fő kérdés az, hogy meddig tart az a plató, amíg a borok még csúcson vannak? És milyen gyorsan hanyatlanak? Ez leginkább az évjárattól függ és azon belül az egyes területek adottságaitól, valamint a borász által alkalmazott technológiától. Pl. a 2010-es - csúcsnak számító - évjárat vertikás kóstolását a Borkollégiumos csapatunkkal 2019 őszén ejtettük meg, amikor a 9 éves borokat még nagyon fiatalnak találtuk. Ezzel szemben, ugyan abban az évben a 2007, '08, '09-es borok esetében már az volt a meglátás, hogy ne tartogassuk őket tovább.
Az utóbbi évben (2020) több, kiemelkedő évjáratú 2004-es Brunellot kóstoltam, amelyek viszont remek formában voltak. De semmiképpen sem állítanám, hogy még csúcson lettek volna. A szintén remek 2001-es évjárat pedig tiszteletet érdemlő - ugyan még nem "romjaiban is impozáns" - állapotban volt, de már határozottan oxidatív jegyeket is mutatott. Ettől persze még szerettük, de sok pénzt ne adjunk érte.
A fentiek számomra azért azt jelzik, hogy a Brunellok - átlagos értelemben vett - ideális fogyasztása valahol 10-15 év között van.
ÉS MI A HELYZET A RISERVÁKKAL?
Ez egy érdekes kérdés. Egy ilyen tételtől többet vár a borász, jelentősen drágább is és így a fogyasztó is többet vár. No de miben lehet ez több? 1 évig tovább érlelik az tiszta sor. Sőt a 80q/hektár megengedett maximális hozam igen gyakran alig 30 mázsa, vagy kevesebb. Ezt kétféleképpen lehet elérni. Idős ültetvényeken lehet kevesebb tőke, vagy kevesebbet terem a növény, de ez nem annyira gazdaságos. Ha ideális a tőkeállomány, akkor egy út van: a drasztikus terméskorlátozás. 20 éve még evidenciának tűnt a minőség érdekében végzett hozamcsökkentés. De egész más a 10-15 kg termést 3-5-re korlátozni, mint az 1-1,5 kg-ot 0.5-1 közé. Főleg a hőmérséklet növekedése és a túlzott koncentráció okozhat problémákat. Egyre több borásszal találkoztam, aki szerint a túlzásba vitt hozamkorlátozás már árt a növénynek és a minőségre sincs jó hatással. Az alkoholok az egekbe szöknek, a bor túlkoncentrált lesz. A 2000-es évek második évtizedétől azonban a fogyasztók ízlése e tekintetben is változni látszik.
Visszatérve ez eredeti kérdésre: nem vagyok Riserva rajongó. Ezek a tételek a vakkóstolókon sem szerepelnek jobban, mint az alap Brunellok, ráadásul jelentősen drágábbak. Azon kívül az erőlködés a "nagy bor" készítése iránt nekem gyakran túlzó borokat eredményez. Nehéz, brutálisan koncentrált, "mindene sok" jellegű borok, amiből kevesen kérnek még egy pohárral. Nem állítom, hogy nem lehet ezek előtt a tételek előtt leborulni, egyszerűen csak túlzás. Az viszont tényt, hogy a kifejezetten idős Brunellok között már egyértelműen a Riservák viszik a pálmát.
KEDVENC ÉVJÁRATOK ÉS TERMELŐK
A 2004-es évjárattól kezdve minden évjáratot ismerek - ami jelen sorok írásakor a 2015-ösig terjed - illetve sokat kóstoltam 1997-ből és 2001-ből is. A kb. 200 termelőből eddig csak uszkve 30-at volt alkalmam tesztelni, de azért azt leszögezhetjük, hogy világklasszis borokkal van dolgunk és ráadásul nem elszállt bordeaux-i, burgundi, vagy kaliforniai áron.
Az évjártok minőségi besorolását
ITT nézhetjük meg.
Kedvenc régi, illetve újabb termelőim, akiket bátran ajánlok, mindkét iskolából:
- Capanna: 1957 óta a Cencioni család tulajdonában álló hagyományos értékeket valló pincészet, 20 hektár szőlővel. Guiseppe Cencioni egyike volt annak a 25 borásznak, akik 1957-ben megalapították a Consorzio-t. Boraik világosabb rubin színe is hagyományos iskolára vall. Közepes test, feszes savszerkezet jellemzi őket. (kb. 40 euró)
- Casanova di Neri: 1971-ben alapította Giovanni Neri, azóta is családi tulajdonban van. Az 500 hektár méretű gazdaságban 63 ha szőlő terem. 2001-es tételének a Wine Spectator 2006-ban 97 pontot és az "Év Bora" címet adományozta. Azóta 6 boruk lett 100 nemzetközi pontos. Tételeik jellemzően csak barrique hordóban érnek, egyértelműen újvilági piacra szánva és árazva. Ennek ellenére illatában nem mindig az édes, vaníliás karakter dominál, sokszor elegáns, hűvös-zöldfűszeres, ásványos. Kóstolva már sokkal inkább az új hordó vezeti. A borokat hatalmas test, tömör szerkezet jellemzi, gyakran mindene sok, főleg a sav és a tannin. (Az alap Brunello átlagára 55 euro, míg a "Tenuta Nuova" 95, a 100 pontos "Cerretalto" pedig 270 euró)
- Sesta di Sopra: Kb. 8-9000 palack Brunello készül ezen a 800 éves történelemre visszatekintő birtokon. A jelenlegi tulajdonos Enrica Bandirola 1980-ban vásárolta meg a 44 hektár méretű farmot, ahová 2,6 hektár Sangioveset is telepített. Hagyományos iskola, elsősorban 30Hl-es nagy szlavón tölgyfahordókat használnak, kevés barrique hordóval. A borokban így nem fa, hanem ásványos és gyógynövényes komplexitás érvényesül. A tételekben jellemzően érett tanninokkal és jó savszerkezettel találkozhatunk. (kb. 55-60 euró)
- Ciacci Piccolomini: A 17. századi birtok és a Palazzo történelme az egyik legfordulatosabb Montalcinóban. Eredetileg Fabivs de'Vecchis (Montalcinó püspöke és a Sant'Antimo apátság apátja) tulajdonában állt. 1868-ban Eva Bernini Cerretani grófnő, 1877-ben pedig a Ciacci Piccolomini d'Aragona család tulajdonába került. 1985-ben Elda Ciacci grófnő a birtokot a birtokigazgatójára, Giuseppe Bianchinire hagyta. A család tagjai birtokolják ma is. A tejes birtok 220Ha, amiből 55 szőlő és 40 olíva ültetvény. Azon kevesek közé tartoznak, akik dűlős Brunellot is készítenek a 11,69 hektáros Pianrosso dülőből. A borokat rozsdamentes acélban és üvegbélésű betonkádakban erjesztik, majd nagy szlavóniai tölgyfahordókban (7,5 - 75 Hl) érlelik tovább. A pincészet alap Brunelloja az Annata névre hallgat. Rosso-n kívül az IGT kategóriában a "Fabius" Syrah, az "Ateo" pedig Cabernet Sauvignon és Merlot cüvée.
Létezik egy Sangiovese-alapú IGT Toscana is. (Brunello Annata 36-40 euró; Brunello Pianrosso 60-65 euró; Riserva 120 euró)
- Biondi-Santi: Ahogy már írtam is a bevezetőben, a család maga a Brunello. A 32 hektár Sangiovese ültetvényből van öt hektár, amelyet még 1930-ban telepítettek. Ebből készülnek a Riserva tételek. A birtok saját szelektálású, az ún. BBS11 klónt használja, amelyet még Franco Biondi Santi regisztrált 1977-ben. Ma már kereskedelemben is kapható. Leghíresebb dűlőjük a Tenuta Greppo, 564 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Gyengébb években szigorúan csak Rosso-t készítenek, amelyek azonban szintén legendásak. Az átlaghoz képest korábban szüretelnek, majd a szőlőt hosszan macerálják saját élesztővel, gyantával bélelt cementtartályokban. Csak a riservák erjednek fában. Új hordó használata kizárt, csak nagy, szlavón tölgyfahordókban érlelnek.
A borok hihetetlen hosszú életűek, amelyek idővel végtelenül elegánssá és komplexé válnak. A korábbi szüret miatt is, jellemzően szikárabbak, nagyon jó savszerkezettel és végtelen hosszúsággal. Komplex íz és illatvilágában szárított eper, cseresznye, fűszerek (pl. bors, bazsalikom) dohány, gomba, föld és ásványok és sósság érhető tetten. Haladóknak való borok.
Az egész országban tisztelt Franco Biondi Santi, a "Dottore" - aki, ha belépett egy étterembe a bent lévők felálltak tiszteletük jeléül - 2013-ban, 91 évesen elhunyt. Fia Jacopo, 2016-ban eladta a birtokot Christopher Descours-nak, aki a champagne-i Piper-Heidsieck és Charles Heidsieck tulajdonosa is. A birtok így szakmailag, valamint üzletileg is jó és európai tradíciót valló kezekbe került.
A Dottore idejében készült itt egy rozé is, a "Rosato di Toscana IGT", ami teljesen átírja, amit a kategóriáról gondolunk. Nagy kedvencem volt (kb. 25 euro), de ma már nem készül. Bár nagyon szeretem ezeket a borokat, de sajnos az áruk is méltó a hírnévhez. (Rosso 50-60 euró; Brunello 60-140 euro az utolsó 2 évjárat; Riserva 420-500 euro)
- Gorelli (Tenute Le Potazzine): Több mint 10 évig egyik nagy kedvencem volt ez a borászat. Giuseppe and Gigliola Gorelli alapította 1993-ban. 5 hektárral és 17.000 átlagos éves palackszámmal rendelkező, szintén tradicionális értékeket valló, de haladó szemléletet követő pincészet. Borait hosszú ideig (akár 30 nap) és spontán (természetes élesztővel) erjeszti héjon, majd 30-40 hektós nagy hordóban az előírtnál tovább 40 hónapig, a Riservát pedig 60 hónapig érleli.
A tételek nagyon jó savszerkezettel bírnak és remekül érlelhetőek. Rendkívül komplexek, aromáiban szárított gyümölcsökkel és borászatra jellemző zöldfűszeres szárított paradicsommal. Úgy szofisztikált és elegáns, hogy közben könnyed és iható. Sajnos az alapító Gorelli úr válását követően kiszállt a pincéből, így nem tudom, hogy a 2015-ös évek után milyen irányt vesznek. Az biztos, hogy a volt feleség egyre magasabbra emeli az árakat. (Rosso 25-30 euró; Brunello 65-75 euró; Riserva 180 euro)
- Giuseppe Gorelli szerencsére 2017-ben új borászatot alapított, 4 hektárnyi, északnyugati fekvésű szőlővel. Követi a Potazzineben általa kidolgozott technológiát, 50 hektoliteres fahordóban erjeszt, majd 16-35 hl-es hordókban érlel. Jelenleg két bora van egy BRIGO névre keresztelt Sangiovese Toscana IGT és egy Rosso. Első Brunelloja, majd 2022-ben kerül piacra.
- Salvioni: Szintén hagyománytisztelő családi borászat, nagyon magas nemzetközi értékeléssel és magas árral. A 420 méter magasan található 20 hektárnyi La Cerbaiola dűlőben 4 hektárjuk van, 3 kisebb ültetvényen, Sangiovese-vel betelepítve. Mindegyik egy-egy sajátos mikroklíma, ahol a változatos talaj a krétástól, a kövesen át a márgáig terjed. Első Brunellojuk - amely azóta is a Cerbaiola nevet viseli - 1985-ben készült. A terméshozam az egyes területen 20-40 mázsa/hektár között változik. A borok 28-30 napig 35-40hl-es rozsdamentes acél tartályokban erjednek, majd a Brunellok 18-22hl-es nagy szlavóniai tölgyfahordókban 36 hónapig, míg a Rossok 12 hónapig érlelődnek. Évjáratól függően 8-13 000 palack Brunello és 15 000 palack Rosso di Montalcino készül. A bor jellemzően nagyon komplex, hosszan érlelhető és kiemekedően jó savszerkezettel bír. Zseniális, de drága borok. (Rosso 48-65euró; Brunello: 150-165 euró).
- Siro Pacenti: A birtokot 1970-ben alapították a Montalcinótól északra fekvő 20 hektárnyi Pelagrilli birtok megvásárlásával.
A '90-es években 5 hektár ültetvénnyel bővültek a várostól délre fekvő Piancornello területen. Kb. 15.000 palack Rossot készítenek, 10-23 ezer Pelagrilli Brunellot, 25-30 ezer Brunello "Vecchie Vigne"-t, 35 évnél idősebb tőkékről. Csúcsboruk a Brunello di Montalcino DOCG Riserva PS, amely egy 1,5 hektár méretű dűlő Pelagrilli-ben, 40 évesnél idősebb telepítéssel. Mindössze 2000 palack készül belőle és 80 magnum, de csak a legjobb évjáratokban. Szüretlenül kerül palackozásra, rendkívül hosszú ideig érlelhető.
Pacenti minden tétele 225 literes kisfahordóban érlelődik legalább 2 évet. Az új világi stílus egyik emblematikus borászata, aki a tengeren túlon rendre igen magas pontokat kap. Eközben az öreg kontinensen olyan szakírók, mint pl. Jancis Robinson, a borokat ugyan nagy bornak, de nem igazi Brunellonak tartják. A stílus meleg, érett, sőt lekvárosan túlérett gyümölcsös illattal. Az édeskés fásság alapján valamilyen "szupertoszkán" csoda jut az eszünkbe. Nem a kedvenc Brunello stílusom, de amiket kóstoltam tökéletes egyensúlyt és remek sav-tannin szerkezetet mutattak fel, egyfajta krémes robusztussággal. A szépen integrálódott barrique hordós ízjegyeket, édes gyümölcsök lengik körül. Nagy és behízelgő borok, de valóban nem brunellóssak. (Rosso 22-30 euró; Pelagrilli Brunello: 45-60 euró; Brunello "Vecchie Vigne": 90-110 euró; Riserva PS: 130-150 euró)
- Salicutti: Montalcino első organikus birtoka, amelyet 1990-ben Francesco Leanza alapított. A 11 hektárból 4 hektár szőlő, amelyek a déli fekvésű Piaggione, Sorgente és Teatro dűlőben vannak, védve az uralkodó széltől. A bor rozsdamentes acél tartályban spontán erjed, majd különböző méretű (500-3000 literes) francia és 40Hl-es szlavón tölgyfahordókban érik tovább. A borokon nem végeznek stabilizálást, tisztítást, szűrést vagy más olyan eljárást, amely megváltoztathatja a végeredményt. Évente Kb. 4-8 ezer palack Rosso és a 3 dűlőből külön palackozott kb. 8-11000 palack Brunello készül.
A borok nagyon magasra értékeltek és drágák. Kóstolva úgy robusztus, hogy közben rendkívül feszes és kifinomult. Komplex, erőteljesen ásványos bor, szárított-aszalt gyümölcsökkel, gombás-földes karakterrel. A legjobb általam kóstolt Brunellok közé tartozik, de az elmúlt 10 év alatt a meleg hatására az alkohol már stabilan 15% körül, gyakran felette van. Ettől minden nagysága ellenére nekem már sok, amit az is jelez, hogy Robert Parker rendszeresen rajong értük. Akkor az már nem európai ízlés.
2016-ban örökös hiányában Francesco eladta a birtokot egy német házaspárnak, Felix and Sabine Eichbauernek, akik elkötelezettnek tűnnek a tradíció folytatásában.
(Rosso: 40 euro; Brunello: 70-90 euró; Riserva: 100-125 euró)
- Talenti: Abszolút kedvencem, megfizethető áron, szinte mind vakteszten az első 5 helyezett között végez. 1980-ban Pierluigi Talenti megvásárolta a Pian di Conte birtokot, amely ma már kb. 40 hektár. 11 dűlőben összesen 21 hektárnyi szőlővel dolgoznak és évi 80-85 ezer palack bor készül. A Rosso-n és az alap Brunello-n kívül palackoznak egy szelektált tételt, a "Piero" Brunello-t, egy 1.95Ha méretű, különálló dűlőből. Itt Pierluigi az 1970-es években saját Sangiovese klónszelekciót ültetett. A Riserva a "Pian di Conte" névre hallgat és a birtok szívében lévő legrégebbi (35-40 éves) telepítésből származik.
A Sangiovese mellett ritka toszkán fajtákkal (pl. Correggiolo és Moraiolo) kísérleteznek, de van Canaiolo, Syrah, Cabernet Sauvignon, Merlot és Petit Verdot is, amelyekből két IGT cüvée készül. Acélban erjesztenek, majd a borok fele 500 literes francia, a másik fele 15-25 Hl-es nagy szlavón tölgyben érik.
A mostani tulajdonos nagyapja Franco Biondi Santi mellett a legnagyobb szakmai tekintélynek számított. Az angol Decanter magazin 2007-ben a 2001-es Brunello Riserváját beválasztotta a világ legjobb 25 bora közé.
(Rosso: 14-16 euró; Brunello 42 euró; Brunello Piero: 80-95euró; Riserva: 60-80euró)
- La Serena: A Mantengoli család alapította a birtokot 1933-ban, de csak 1988 óta palackoznak bort a kb. 9 hektár, organikusan művelt ültetvényről. Éves termelés kb. 50 ezer palack (10e Rosso, 30e Brunello, 10e Riserva). A hektáronkénti termés 60-70 mázsa. A borok acéltartályokban erjednek, kivéve a Riserva, amely 70 hl-es fakádban. Ezután a Riserva 36, a Brunello 30, a Rosso pedig 12 hónapig 20-40 hektoliteres fahordóban érik.
A borok nem nehézkesek a melegebb évjáratokban sem, azok rendre 93-96 pontokat érnek el a nemzetközi értékeléseken. (Rosso: 16-20 euró; Brunello: 40-45 euró; Riserva Gemini: 100-120 euró)
- Palazzo: Anno Skóciába kitelepülő szegény olasz család, akik ott a mai napig éttermet működtetnek. 1983-ban hazalátogatva, Cosimo Loia megvásárolta az 1700-as évekből származó birtokot, majd rövidesen a család egy része visszaköltözött. 1995-ben készítették az első Brunellot, majd a fiatalabb generáció egyre tökéletesítette a stílust, míg 2010-ben 98 pontot kaptak James Sucklingtól. Az éves termelés kb. 22 ezer palack (7-8e Rosso, 14e Brunello; 2e Riserva). A borok acéltartályban erjednek, kivéve a Riserva, ami cementben. Ezt követően 20/25hl-es nagy, illetve a Riserva 500 literes francia, míg a Brunello használt, 225 literes francia kishordóban is érik összesen 36, a Riserva esetében 42 hónapig.
(Brunello: 43-50 euró; Riserva: 70-80 euró)
- Uccelliera: A mára szintén legendás Andrea Cortonesi által által 1986-ban alapított, ma kb. 7 hektárnyi kis birtok, éves kb. 28 ezer palackos termeléssel. A Castelnuovo dell'Abate-ben, a Ciacci borászat Pianrosso dűlője közelében található ültetvény 150 métermagasan fekszik, kifejezetten meleg terület.
Andrea szerint az innen származó borok üzenete az "erő, gyümölcs és mélység", amelyek "tükrözik a környék melegét, az ízprofilban csokoládé, bőr és amarena-meggy jelenik meg" A borok rendre akár 98 pontos értékeléssel bírnak és elég drágák. Stílusuk nekem kicsit sok, bár kétségtelenül nagy borok, talán túl nagyok is. Ha inni nem is, de egy sorban mindenképp kóstolni kell! (Rosso: kb. 17-20 euró; Brunello: 50-60 euró; Riserva: 100-120 euró)
- Voliero: Andrea Cortonesi 5 hektár méretű másik birtoka. Az innen származó bort 2006-ban a Sienában működő Il Casato nevű éttermébe szánta. Voliero néven, kvázi a ház boraként. Már az első évjárat akkora siker lett, hogy végül külön brandként forgalmazza, elsősorban a tengeren túl. 2009-ig a szőlő Canalicchio területéről származott, majd 2009-ben Andrea megtalálta a számára tökéletes fekvést a pincéhez közelebbi Castelnuovo és a Sant'Angelo szőlőiben.
Mindkettő jelentősen (kb. 200-250 méterrel) magasabban fekszik az Uccelliera ültetvényeknél, ami miatt ezek a borok "eleganciát, finomságot és vibrálást képviselnek". Mindössze 7200 palack Brunello és 4800 Rosso készül, amelyek spontán erjednek kb. 20-30 napig szabályozott hőmérsékletű rozsdamentes acélban. Ezután 20-40Hl-es francia és szlavón tölgyfahordókban érnek, a Rosso 4 és a Brunello 30 hónapig.
Nekem ez sokkal inkább stílusom, mint az Uccelliera, ezekben a robusztusság helyett az elegancia és komplexitás vezet. (Rosso: kb. 16-20 euró; Brunello: 45-60 euró)
- Podere la Vigna: Adriano Rubegni 1973-ban alapított 4 hektár méretű kis családi borászata, 320-340 méter magasságban lévő ültetvényekkel. Éves termelés kb. 12 ezer palack. 50Hl-es acéltartályban erjesztenek, majd érlelésre hagyományos, nagyméretű (20-40Hl-es) tölgyfa hordót használnak. Boraik jellemzően harmonikusak, savaik szépek, amelyek a tanninnal tökéletes egyensúlyt mutatnak. Jobb árfekvésbe tartoznak, rendre 92-92 pontos értékeléssel. (Rosso: kb. 15-17 euró; Brunello: 31-40 euró; Riserva: 70 euró)
- Querce Bettina: Igazi titkos favorit ez a Sandra és Roberto Moretti által 1991-ben megvásárolt 24Ha méretű birtok, ahol a 1,5 hektár olíva fán kívül, 2,5Ha Sangiovese került telepítésre, 440 méteres magasságban. Évi 6.500 palack Brunellot készítenek, picit magasabb, de nem irreális árkategóriában. (Rosso: 18-20 euró; Brunello: 50 euró; Reserva: 80 euro)
- Podere Le Ripi: A 2015-ös évjárat kapcsán találkoztam ezzel a pincével, amelynek Brunelloja meg is nyerte az évjárat első Borkollégiumos vakkóstolóját. Annyira jó a story is, hogy kicsivel többet írok róla. A 20 hektárnyi birtok Francesco Illy-nek, a kávékereskedő Gruppo Illy tulajdonosának a birtokában van 1997 óta. Az ültetvények két domboldalon terülnek el. A nyugati, a 30 éves "Il Galampio" egy tölgyerdő közepén, 150 méter magasságban, 4500 növény/ha telepítéssel. A talaj főleg agyag és mészkő, kavicsokkal és metamorf kőzetekkel. A másik Castelnuovo Dell'Abate keleti szélén, 250 méter magasságban található. Uralkodó talaj a magas sótartalmú, tengeri agyagos üledék, tufa, homokkő, illetve a közeli Monte Amiata vulkán kitöréseiből származó törmelék. Az ültetvény tőkesűrűsége 5-11 ezer db/hektár között változik, de itt található az eszement "Bonsai" ültetvény is.
Francesconak - egy burgundiai látogatás során - egy borász azt mondta, hogy "a szőlőültetvény csak 35 év után képes jó szőlőt teremni", amikor már a gyökerek kellő mélységbe jutottak. Francesco nem akart és tudott ennyit várni, így az az ötlete támadt, hogy arra kell kényszeríteni a növényeket, hogy a gyökerük minél mélyebbre hatoljon. Az ötlet lényege az volt, hogy eleve mélyebbre kell őket ültetni, másrészt el kell venni a gyökerektől az oldalra növekedés terét azzal, hogy növelik a tőkeszámot. Bár minden tanácsadó őrültségnek tartotta - mondván el fog pusztulni a friss telepítés - de nem így történt. Itt mindössze 8% volt az elhalás mértéke, miközben ez máshol akár a 30%-ot is elérte. És ami a teljes őrület, hogy ez lett világ legsűrűbben ültetett dűlője. A tőkéket egymástól csupán 40 centiméterre telepítették, így hektáronként 62.500 (!!) növény található.
A szőlőt a mediterrán térségben (elsősorban az öreg dél-francia és spanyol ültetvényeken) alkalmazott ún. goblet művelésmóddal telepítették. Ez egyfajta bakművelés, ahol egy 70-100cm magas törzses fácskát nevelnek, amelyből a vesszők kehelyszerű (innen a név) elrendezésben hajtanak ki. A száraz, meleg vidékeken, a vízhiány hatására a vesszők maguktól sem nőnek 1 méternél magasabbra. Így nem kell külön támasztékot használni, a kezdeti törzs nevelés időszakán kívül. A kis fácskák látványa miatt nevezik az ültetvényt Bonsai-nak, ahonnan már 2007-ben, a telepítést követő 3. évben elkészült az első bor.
A birtok alapítása óta organikus gazdálkodást folytat, de 2010-óta biodinamikusak is.
2015-ben fejezték be a pince építését, amelyet "Arany pincének" hívnak. Tervezéskor ugyanis az aranymetszés szabályát alkalmazták. Az egész építmény kisméretű téglából készült, ideértve a római Pantheon ihlette, 6 méter sugarú belső kupolát is. Az önhordó szerkezetet hagyományos módon, mészhabarccsal, egyéb támaszték nélkül építették. Egyedül az alapozásnál nem kaptak engedélyt a vasbeton elhagyására, de Francesco mindenképp el akarta kerülni az elektromágneses terek kialakulását. Ezért a vasbeton szerkezetbe több helyen szigetelőket iktattak be, így megakadályozva az elektromosság áramlását.
A szüret során sem kötnek kompromisszumot a minőség tekintetében. Minden fürt keresztül megy emberi kézen annak érdekében, hogy nehogy bármilyen hibás szem kerülhessen a mustba. A lassú, 2 hónapig tartó fermentáció fa hordókban és kádakban történik. A kész bor ezután átlag 36 hónapot tölt nagy méretű tölgyhordóban, majd a palackozás előtt oxigénmentes környezetben, cementtartályokban pihen 6-12 hónapot.
A különböző területekről származó szőlőt sem keverik, így ennek megfelelően a borok szortimentje is relatíve magas a kb. 90 ezer palackos termeléshez képest. Az "Amore e follia IGT" (25 euró), egy Syrah-ra épülő blend 50-10% Sangiovesevel. A Canna Torta IGT Bianco (25 euró) egy amforás narancsbor főleg Trebbiano és Malvasia szőlőkből, 8-12 hónap héjon áztatással. A "Cielo d'Ulisse IGT" 100% Sangivese (25 euró). Két Rosso di Montalcino készül (26 euró) a "Sogni e Follia" és az "Amore e Magia", szintén két külön területről. És a Brunellók szintén önálló dűlőkből: a "Cielo di Ulisse" (42 euró), az "Amore E Magia" (82 euro). És végül a Riserva, a "Lupi e Sirene Riserva" (92 euró). A csúcsbor a "Bonsai IGT", az azonos nevű ültetvényről, amely még nem érte el az előírt kort, így az innen származó bor csak "tájbor" lehet. A weboldalukon tréfásan megjegyzik, hogy az kerül piacra, amit a tulajdonos nem ivott meg, az ára 200 euró.
- Caprili: Szintén a 2015-ös évjárat kóstoló egyik dobogós helyezettje, akit korábban nem ismertem. A Bartolommei család az 1900-as évek eleje óta foglalkozott mezőgazdasággal Toszkánában. 1965-ben vették meg a Caprili farmot és telepítették el a szőlőket 225-340 méteres magasságban. Az első 20 Brunello termelő közé tartoznak. Boraikat az 1978-as évjárat óta palackozták.
Területeik jelenleg két tagban találhatók Montalcinótól délre. Többségében Tavernelle falu és egy kisebb Cinigiano közelében. A borkészítés a lehető legegyszerűbb: kézimunka, spontán erjesztés, adalékok kerülése és csak nagy szlavón tölgyhordós érlelés. A 21 hektár méretű birtokon összesen kb. 60 ezer palack bor készül. Ebből 35 ezer Rosso (14-16 euró), 20 ezer Brunello (37-42 euró) és kb. 4 ezer palack az "AdAlberto" névre hallgató Brunello Riserva (80-90 euró). Ez utóbbi az 1965-ben elsőként telepített "Madre" dűlőből származik. Készül egy kevés száraz, fehér Vermentino és egy édes Moscadello di Montalcino is.
- Máté: Nagy kedvencem ez a magyar gyökerű borászat, ugyanis az alapító Máté Ferenc '56-os disszidens. A British Columbia Egyetemen végzett, majd élt Vancouverben, Kaliforniában, New Yorkban, Parizsban és Rómában. Felesége Candace, francia festőművész, aki ma már borász is. Élete első felében hajókat fotózott, hajóépítésről írt könyvet, sőt elismert tankönyvet is. Később a szépirodalom felé fordult, 1992-ben írta az "Ésszerű élet" c. könyvét. Feleségével 1990-ben megvették ezt a 7 hektáros, 10. századi elhagyatott birtokot és New Yorkból ide költözve új életet kezdtek. 1999-2009 között erről az időszakról három nemzetközi bestseller-nek számító könyvet is írt. Ezek közül a "Toszkána-hegyei" magyarul is megjelent.
A 15 ezer palack Brunello (45 euró) és Riserva (65-80euró) mellett ikonikus a Mantus Merlot-juk (22-25 euró) és a Banditone névre hallgató Syrah-juk (60-70 euró) is.
- Antinori: Az Antinori borok megkerülhetetlenek az olasz kiskereskedelem polcain, de a toszkán bortörténelemben is. Szinte minden árfekvésben megbízható vagy kiemelkedő tételeket készítenek. A család 26 generáció óta, több, mint 600 éve foglalkozik borkészítéssel. Giovanni di Piero Antinori 1385-ben lépett be a firenzei borászok céhébe, az "Arte Fiorentina dei Vinattieri"-be. A firenzei céhek sokkal inkább tekinthetőek a nemesi családok, mint egyszerű iparosok szervezeteinek. Az Antinori is egy nemesi család, amelynek az élén a márki áll. Birtokaik a Tignanello (127 ha), Peppoli (50 ha), Badia a Passignano (65 ha ), Guado al Tasso (320 ha), Pian delle Vigne (65 ha ), Castello della Sala (Umbria) (170 ha), de rendelkeznek érdekeltséggel a tengeren túlon, mint ahogyan a magyar Bátaapáti Tűzkő pincészet egyik tulajdonosai is.
A toszkán borkészítés egyik 20. századi fenegyerekének számítanak, akik - a tradíciók legjavának tiszteletben tartása mellett - újra pozícionálták és világszínvonalra emelték a helyi borászkodást. Legendás boruk többek között, az első "Szupertoszkán", az 1975-ben piacra dobott Tignanello, amely szakított a korábbi receptekkel és az eredetvédett névvel is. E borban a különösen magas minőségű Sangiovese-t 20% Cabernet Sauvignonal házasították és újfahordós érlelésnek vetették alá. Nagyon hamar világ- és kasszasiker lett, így egyre több és több termelő készítette el a maga különc "szupertoszkánját". Az eredetvédelmi szabályok miatt ezek a mai napig viccesen IGT (azaz tájbor) megjelöléssel kerülnek fogalomba. Antinori nevezett bora 2006-ban 50 eurós bolti árnál kezdődött, de manapság már inkább 80-120 eur között mozog. Érdekességképpen megemlítem, hogy az egri bikavér nevének helyreállításáért oly sokat tett, autóbalesetben 2004-ben elhunyt borászunk, Gál Tibor, az egyik Antinori birtok főborásza volt a 90-es évekig.
Itthon a Bortársaság forgalmazza boraikat, pl. a "Pian Delle Vigne Brunello di Montalcino 2016" 18 eFt, a legolcsóbb Sangiovese alapú "Peppoli Chianti Classico 2018" 5950,-Ft. (2021. márciusban)
|
Fotógaléria: Toszkán bortúra
|
