Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Gasztronómia, borok
Látnivalók
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Mit nézzünk meg a városban?


 

 

 

 

Így utólag azt mondom, hogy csak a városban kiválóan eltölthetünk egy hetet is, de ha a környéket belevesszük inkább kettőt.

 

Múzeumok

 

Számtalan érdekes-izgalmas múzeum található a városban. Én is kiszúrtam, egy párat de mi engedtünk a jó idő csábításának, így inkább a szabadtéri építészetnek adtunk teret és fedett múzeumban nem voltunk.

 

Amit azonban a következő úton nem hagyunk ki:

-         Fundació Joan Miró: A Miró Múzeum, ahol a híres spanyol művész 1917 és a ’70-es évek közötti 300 festménye, grafikája és 150 szobra van kiállítva.

-         Museo Picasso: Barcelona legtöbbet látogatott gyűjteménye, ahol a festő több korai és kevéssé ismert művét is megnézhetjük.

-         Museo Nacional d’Art de Catalunya: A világon is egyedülálló kiállítás, ahol a katalán Pireneusok 29 román kori templomából a polgárháború elől megmentett freskók kerültek kiállításra több száz más románkori és gótikus műalkotással.

-         Museo de Geologia: Földtörténeti gyűjtemény katalán és spanyol ásványokkal.

-         Museo d’Histtória de Catalunya: Katalónia történelmét bemutató – állítólag igen ötletes és családbarát kiállítás.

 

 

 

  

 

 

  

 

  

 

Fotógaléria: Sagrada Familia 

Sagrada Família

 

Kétségtelenül a város jelképének számít, a város és Gaudi legismertebb műve a Szent Család Katedrális. Az építkezést egy helyi vallásos csoport kezdeményezésére, adományokból kezdték el 1882-ben, de mai napig is kizárólag adományok és a belépőkből (8 eur/fő) finanszírozzák. Gaudi 1883-tól vette át és egészen haláláig (1926) folytatta az építkezés irányítását. Ekkor készült el a keleti – Krisztus születésének szentelt – homlokzat egy jellegzetes toronnyal, a neogótikus sírkápolna és az altemplom egy része, ahol Gaudi is nyugszik.

 

Az 1936-ban kirobbant polgárháború alatt az építkezés megállt, majd 1954-ben indult újra. 1976-ig készült el az északi „Passio” homlokzat és tornyai. Máig sokan vitatják, hogy a „mestertől” eltérő stílusa megengedhető-e. Mivel maga Gaudi is sokat improvizált, ráadásul a polgárháborúban a tervek jelentős része is megsemmisült, így nem maradtak fenn „végeleges” kiviteli tervek. Sokan Gaudi emlékére leállítanák az építést, és befejezetlenül hagynák, míg mások a teljes készültséget várják.

1976 után sokáig aztán nem történt semmi, míg 1994 óta ismét folyamatosan építkeznek. Az utóbbi 5 évben újabb jelentős előrelépés tapasztalható. Egyes leírások szerint 13 mások szerint 18 torony volt tervezve. Ez utóbbi tűnik hitelesnek, hiszen a több mint 100m-es tornyok közül 12 az apostolokat (ebből van készen 8), 4 az evangélistákat, 1 a Szűzanyát és végül a legnagyobb 170 m-es torony magát Krisztust szimbolizálja.

 

Gaudi „kőbe vésett prédikációnak” hívta az építményét, ami alapján én a havannai Plaza de la Catedral-on álló Szent Kristóf Székesegyházra asszociálok, amit hasonlóan a „kőbe komponált zene”-nek hívtak a maga korában. Talán az amerikai kontinens legöregebb katedrálisa ihlette az építést … Mindenesetre Gaudi a város szimbólumát akarta megépíteni és a szecesszióra jellemzően minden természettől kapott ihletét beleadta.

 

A katedrális általában megosztja a nézőket. Ahogy a metróból felérünk és megfordulunk a téren szinte ránk dől az épület teljes monumentalitása. Szerintem lenyűgöző! A számtalan daru látványa csak fokozza ezt az érzést. A régi homlokzat, mint gyermekkorunk vízparti iszapból csöpögtetett várai. Neogótika, de közben érezhető szecesszió, összességében barokkos túlzásokkal. Homlokzati szobrai viszont XX. századi modernitást sugallnak.

 

A Gaudi-féle keleti (Születés) homlokzatot teljes pompájában a reggeli-délelőtti órákban tudjuk fotózni, amikor megsüti a nap. Gaudi tudatosan tervezte erre az oldalra, hogy homlokzat minden reggel újjászülessen teljes fénypompájában. Ezzel szemben a Passio homlokzat és tornyai a lemenő napban narancsvörösen izzva nyújtanak felejthetetlen látványt. Belülről az építmény még inkább érdekes, mint szép, hiszen teljesen fel van állványozva a vasbeton födémek zsalu és támrendszereivel. Viszont ki ne hagyjuk az egyik 112 m2-es keleti toronyba való feljutást (2 eur), még ha 1 órát is sorba kell állnunk érte. Lifttel tudunk felmenni, ahol a Születés homlokzat 2-2 tornyát összekötő hídon, elképesztő magasságban kelünk át és csodálhatjuk meg a tornyok és a homlokzat apró részleteit. Eközben elbűvölő panoráma tárul elénk egészen a tengerig. (Sőt kiváló fotók készülhetnek egy 200-as zoom objektívvel a modern építészeti szimbólumnak számító Torre Agbar kukorica kúpjáról.) A lefelé út sem kevéssé izgalmas, hiszen megállókkal, kis teraszokkal tarkítva, de több száz csigalépcsőn kanyargunk le a magasságból.

 

Ha minden jól megy még 30-40 év és véglegesen elkészülhet a remekmű.

 

 

 

 

   

 

Fotógaléria : Güell Park

Güell Park

 

Akár szecesszió és Gaudi örültek vagyunk, akár csak egy kellemes pihenésre vágyunk a zöldben látogassuk meg a parkot. A legegyszerűbb módja, ha a városnéző busszal megyünk és leszállunk a park felé menő úton, vagy a „Lesseps” nevű metró megállótól sétálunk vagy 15-20 percet (kb. 1 km). Mi a „Vallcarca” nevű megállótól éreztük térkép alapján közelebbinek, így sikerült a legmeredekebb oldalán felkaptatnunk a hegynek és a park felső részén értünk célt. Utóbb ennek örültem, mert így fentről csodálkozhattunk rá nem csak a kilátó városi panorámájára, hanem a Gaudi által megálmodott ún. piactérre is.

 

De mi is ez a hely, ami egyébként UNESCO védelem alatt áll ?

Egy Güell nevű gyáros vett egy jókora földdarabot Barcelona várandós Rózsadombján és 1899-ben megbízta Gaudit, hogy álmodjon meg egy 60 villából álló luxus lakóparkot.

(Sallér Petya barátom hívta fel a figyelmem, hogy más leírások szerint itt egyszerű munkásnegyedet álmodott meg az utopista és szociálisan érzékeny gyáros munkásainak. Megint más leírások szerint egy sima kertvárost terveztek.)

A tervek elkészültek, a munkálatok azonban csak a lakópark bejáratáig, közösségi terei egy részéig és néhány épületig terjedtek. A projekt igazából nem indult el. Ellenben megmaradt egy védett oázisnak, ahol a barcelonaiak narancs-, szentjánoskenyér-, olaj-, vadkörte- és fenyőfák, rozmaring és kakukkfű mezőktől övezve pihenhetik ki fáradalmaikat.

 

Egyik legelképesztőbb eleme a piactér, ami a mézeskalácsház szerű bejárattól egy lépcsősoron közelíthető meg. 86 oszlopon nyugvó pavilon, aminek a tetején található a híres „hullámpad”, apró törött csempék színes kavalkádjával borított mozaik, minden itt járó ember kedvenc sütkérező helye. A mögötte elterülő pálmákkal övezett sétányok mesterséges barlangok, cseppkövek hatását idézi. Akár napokat eltöltetünk a parkban, de 3 óránál kevesebbet ne szánjunk rá, a részletekben bújik meg a csoda.

 

A bejáratnál túlzsúfolt wc-t és büféket találunk. Ahol a minőség és az árak elég távol álnak egymástól, így nyugodtan követhetjük a helyieket, akik szívesen piknikeznek hozott áruból.

 

 

 

 

 

Fotógaléria : Casa Batllo

 

 

  

 

 

Fotógaléria : Casa Mila

Séta a szecesszió jegyében a Passeig de Grácia-n

 

Azonos nevű metró megállótól indulva több napos körutat tehetünk, érintve számos kihagyhatatlan építészéti csodát. Az út valaha lovaskocsi út volt, ami Grácia falujába vezetett. Ma mozgalmas, nyüzsgős igazi belvárosi forgatag, ahol a divatcégek szalonjain túl, kávézók, bárok, éttermek és tapas bárok tömege fogad. (Figyelem, ha az utcára ülünk ki, márpedig oda érdemes, akár 20% felárat is kérhetnek szervízdíjként. Kötelező lehet az étkezés is. Ez nem átverés, a helyiekkel is így járnak el.)

 

A 41. szám alatt található Casa Amatller-t egy Cadafalch nevű építész tervezte egy helyi csokoládé gyárosnak 1898-ban. Környű felismerni flamand lépcsős oromzatáról, amelyhez erőteljes szecessziós homlokzat társul. Elragadó és látogatható épület, de szinte mindenkit (bennünket is) a szomszédos 43.sz. alatti épület, a Gaudi által tervezett Casa Batlló csábít el.

 

Az egykori gyáriparos részére épített mesebeli mézeskalács ház, amelynek pikkelyes, színes csempéi és tetővonalai sárkányra emlékeztető mintájúak. Állítólag ez egész házat a sárkány ihlette. Az ablak keretek csontokra emlékeztetnek, nem véletlenül a sárkány áldozatainak csontjait szimbolizálja. A kereszt alakú kémény pedig Szent György kardja, amint átdöfi a sárkányt. Az épület ma már bejárható, belül is lenyűgöző ajtók, ajtó és ablaküvegek, lépcsőházak és szobák, valamint egy terasz fogad. Rám a legnagyobb hatást azonban a tető és a kémények mesebeli hangulata tette.

 

Nem messze innen az utca jobb oldalán, a Passeig de Grácia és a carrer de Provenca sarkán található a Casa Mila, vagy a helyiek elnevezését használva a La Pedrera nevű épület. Ez kőfejtőt jelent, amin nem is lepődhetünk meg látva az épület kifejezetten barlanglakásokra emlékeztető homlokzati jellegét. Lenyűgöző, buja kovácsoltvas erkélyrácsai, valamint bohókás kéményei Gaudi utolsó polgári megrendelésre készülő munkája, amelyet 1906-10 között egyik barátja Pere Mila kérésére tervezett. Ma a Katalán Takarékszövetkezet (a térség egyik legnagyobb bankja) székhelye, akik azonban a tetőt, a belső udvart és az egyik szintet berendezett szobákkal megnyitották a látogatók előtt.

 

1 órás sorban állás után, szinte reptéri biztonsági beléptetés következett, ami talán kínosan precíz volt, de mégiscsak egy bankban járunk. J A tető furcsa kéményei, a tetőszerkezet íve és környező látvány – beleértve a Sagrada Famíliát is - azonban megéri a macerát. A berendezett lakás szinten nekem a háló és konyha tetszett igazán. Fotósoknak ajánlom, hogy naplemente körül érkezzenek, amikor az építmény sárgás-rózsaszínes tónust kapva még lenyűgözőbb.

 

Mi ezen a távon eléggé elfáradtunk, de ha lett volna még időnk érdemes tovább sétálni a Diagonálon a Sagrada Família és a Placa de Toros Monumental felé, vagy a Grácián a Lesseps térig.

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotógaléria : Barri Gótic

Barri Gótic és La Ribera negyed

 

A belvárosban lévő összefüggő két kerületekről van szó, amely Barcelona történelmi szívét alkotják. A római kori városfalakon túl (ami nem domináns) leginkább 13.-14. századi jellemzően gótikus városrészt találunk, igazi sikátorokkal, csoki boltokkal, éttermekkel, kávézókkal, borozókkal. Önmagában is élvezet itt sétálgatni, de több építészeti csodával is találkozhatunk.

 

Szinte elkerülhetetlen a Barri Gótic szíve, a La Seu, azaz Szent Eulália Katedrális. Korábban egy római kori templom, majd az V. században egy kora keresztény bazilika állt itt, amit a  mór időkben mecsetté alakítottak. A 10. században szállították ide a Diocletianus császár korában mártír halált halt Szent Eulália maradványait. Az épület jelen formájában a 13.-14. századból való. Csipkézett karzata és sudár oszlopai a gótika lenyűgőző remekei. Érdekessége a törökök ellenni híres Lepantói tengeri csata vezérhajóját díszítő ún. Lepantói Krisztus fa szobra. A belső udvarának különös hangulatot kölcsönöz a pálmákkal, páfrányos tóval és szökőkúttal szegélyezett belső árkádsor, ahol számtalan fehér liba totyog. Később kiderül, nem a szerzetesek eledeleként, hanem Szent Eulália sírjának védelmezőiként vannak jelen.

Szintén Petya hívta fel a figyelmem egy másik érdekességre. "A szentély előtt van egy fából faragott szék-kör az aranygyapjas rend lovagjai számámra. II. Lajos magyar király, aki V. Károly német-római császár és spanyol király sógora volt, szintén kapott itt egy széket, mint a rend tagja. A magyar címer a mai napig látható a szék háttámláján."

 

Rövid látogatásunkba a Ribera negyedben, az azonos nevű téren található, a tengerészek védőszentjének felszentelt Santa Maria del Mar gótikus templom fért bele. 1323-ban épült és a katalán gótika legszebb példájának tartják. Erődszerű, amit gyönyörű festett ablakai és csodálatos, óriási rózsaablaka tesz felejthetetlenné. A környező terecske éjjel nappal nyüzsög. Előtte a már korában említett kiülős borbárban tölthetünk felejthetetlen estéket, de a tér sarkán található kedvenc borboltom is. A bejárattal szemben pedig egy romos középkori ház a Míró nevét viselő ékszerboltot takarja, meglepően színvonalas és jó árú ezüst és féldrágakő kínálattal. 

Szállodánktól 70 m-re, a már említett „7 portes” étteremmel szemben, a Santa Mari del Mar felé minden este láttunk egy szokatlanul szépen kivilágított, fenséges gótikus épületet. Ez a La Llotja, a korabeli Tengeri Konzulátus épülete, amely ma Barcelona Tőzsdéje.

 

 

  

 

Fotógaléria: Városkép

 

 

 

Fotógaléria: La Boqueria 

Teljes Fotógaléria

A Barcelonetta negyed

 

Szintén a szállónktól néhány percnyi sétára található, a tengerbe benyúló földnyelven lévő régi halász negyed. V. Fülöp 1755-ben városrendezés okán a régi halászházakat leromboltatta, és őket kiköltöztette. A városrész akkor kialakult képe ezt követően nem sokat változott, így Barcelona helyi életének legtradicionálisabb arcát mutatja, nem beszélve a kiváló és megfizethető haléttermekről.

Innen indul, vagy ide érkezik a függővasút a Montjuic hegyéről, ami állítólag feledhetetlen panorámát kínál az öböl felett, de ez nekünk a következő alkalomra maradt.

 

La Rambla (Ramblas)

 

Az egykori folyómedrecske Barcelona leginkább ismert sétáló utcája, ami a Placa de Calalunya-át köti össze a tengerparti Kolombusz Emlékművel. A Catalunya tér népszerű park, kiránduló és városnéző buszok csomópontja, valamint a bevásárló túrizmus egyik Mekkájának számít a híres Corte Ingles bevásárlóközponttal.

A Rambla-n mutatványosok, virágboltok, kirakodó, néha kisállat vásár, tapas bárok színes kavalkádja fogad éjjel-nappal.

 

Több híres épület és tér mellet (Güell palota, Pi és Reial terek épületei, amire nekünk nem igen maradt időnk) az utolsó délelőtti sétánk az egyik legizgalmasabb helyre, az 1840-70 között épült La Boquería piacra (vagy Mercat Sant Josep) vezetett. Bejáratán szintén szecessziós jegyek fedezhetőek fel, de az igazi izgalom bent vár bennünket. Leginkább a pesti Fővám téri Vásárcsarnokhoz hasonló hangulatú hely, csak itt a trópusi gyümölcsökön, húsárúkon, katalán kolbászokon, szalámikon és ibériai sonka hegyeken túl lenyűgöző tengeri herkentyű választék kapható.

 

 

Ennyi fért bele ebbe a 3-4 napba, jó utat kívánok mindenkinek!

 

Ha kérdésed lenne örömmel segítek mailben az info@miri.hu címen, vagy oszd meg véleményed Vendégkönyvemben.

2006. november 10.
Kárpáti Péter