MIT NÉZZÜNK MEG A VÁROSBAN?
2.rész: Passeig de Grácia, Barri Gótic és La Ribera negyed, Barcelonetta negyed, La Rambla (Ramblas)
Séta a szecesszió jegyében a Passeig de Grácia-n
Azonos nevű metró megállótól indulva több napos körutat tehetünk, érintve számos kihagyhatatlan építészéti csodát. Az út valaha lovaskocsi út volt, ami Grácia falujába vezetett. Ma mozgalmas, nyüzsgő, igazi belvárosi forgatag, ahol a divatcégek szalonjain túl, kávézók, bárok, éttermek és tapas-bárok tömege fogad. (Figyelem, ha az utcára ülünk ki, márpedig oda érdemes, akár 20% felárat is kérhetnek szervízdíjként. Kötelező lehet az étkezés is. Ez nem átverés, a helyiekkel is így járnak el.)
A 41. szám alatt található Casa Amatller-t egy Cadafalch nevű építész tervezte egy helyi csokoládé gyárosnak 1898-ban. Környű felismerni flamand lépcsős oromzatáról, amelyhez erőteljes szecessziós homlokzat társul. Elragadó és látogatható épület, de szinte mindenkit (bennünket is) a szomszédos 43.sz. alatti épület, a Gaudi által tervezett Casa Batlló csábít el.
Az egykori gyáriparos részére épített mesebeli mézeskalács ház, amelynek pikkelyes, színes csempéi és tetővonalai sárkányra emlékeztető mintájúak. Állítólag ez egész házat a sárkány ihlette. Az ablakkeretek csontokra emlékeztetnek, nem véletlenül: a sárkány áldozatainak csontjait szimbolizálja. A kereszt alakú kémény pedig Szent György kardja, amint átdöfi a szörnyet. Az épület ma már bejárható, belül is lenyűgöző ajtók, ajtó és ablaküvegek, lépcsőházak és szobák, valamint egy terasz fogad. Rám a legnagyobb hatást azonban a tető és a kémények mesebeli hangulata tette.
Nem messze innen az utca jobb oldalán, a Passeig de Grácia és a Carrer de Provenca sarkán található a Casa Mila, vagy a helyiek elnevezését használva a La Pedrera nevű épület. Ez kőfejtőt jelent, amin nem is lepődhetünk meg látva az épület kifejezetten barlanglakásokra emlékeztető homlokzati jellegét. Lenyűgöző, buja, kovácsoltvas erkélyrácsai, valamint bohókás kéményei Gaudi utolsó polgári megrendelésre készülő munkái, amelyet 1906-10 között egyik barátja Pere Mila kérésére tervezett. Ma a Katalán Takarékszövetkezet (a térség egyik legnagyobb bankja) székhelye, akik azonban a tetőt, a belső udvart és az egyik szintet berendezett szobákkal megnyitották a látogatók előtt.
Az 1 órás sorban állás után, szinte reptéri biztonsági beléptetés következett, ami talán kínosan precíz volt, de mégiscsak egy bankban járunk. A tető furcsa kéményei, a tetőszerkezet íve és környező látvány ? beleértve a Sagrada Famíliát is - azonban megéri a macerát. A berendezett lakásban nekem a háló és a konyha tetszett igazán. Fotósoknak ajánlom, hogy naplemente körül érkezzenek, amikor az építmény sárgás-rózsaszínes tónust kapva még lenyűgözőbb.
Mi ezen a távon eléggé elfáradtunk, de érdemes tovább sétálni a Diagonálon a Sagrada Família és a Placa de Toros Monumental felé, vagy a Grácián a Lesseps térig.
Barri Gótic és La Ribera negyed
A belvárosban lévő összefüggő két kerületekről van szó, amelyek Barcelona történelmi szívét alkotják. A római kori városfalakon túl (ami nem domináns) leginkább 13.-14. századi, jellemzően gótikus városrészt találunk, igazi sikátorokkal, csoki boltokkal, éttermekkel, kávézókkal, borozókkal. Önmagában is élvezet itt sétálgatni, de több építészeti csodával is találkozhatunk.
Szinte elkerülhetetlen a Barri Gótic szíve, a La Seu, azaz Szent Eulália Katedrális. Korábban egy római kori templom, majd az V. században egy kora keresztény bazilika állt itt, amit a mór időkben mecsetté alakítottak. A 10. században szállították ide a Diocletianus császár korában mártír halált halt Szent Eulália maradványait. Az épület jelen formájában a 13.-14. századból való. Csipkézett karzata és sudár oszlopai a gótika lenyűgőző remekei. Érdekessége a törökök ellenni híres Lepantói tengeri csata vezérhajóját díszítő ún. Lepantói Krisztus fa szobra. (A győztes csatát 1571. október 7-én vívta a Szent Liga egyesült keresztény flottája a Jón-tengeren, a mai Görögországhoz tartozó Patraszi-öbölben az Oszmán Birodalommal szemben.)
A katedrális belső udvarának különös hangulatot kölcsönöz a pálmákkal, páfrányos tóval és szökőkúttal szegélyezett belső árkádsor, ahol számtalan fehér liba totyog. Később kiderül, nem a szerzetesek eledeleként, hanem Szent Eulália sírjának védelmezőiként vannak jelen.
Szintén Petya hívta fel a figyelmem egy másik érdekességre.
"A szentély előtt van egy fából faragott szék-kör az aranygyapjas rend lovagjai számámra. II. Lajos magyar király, aki V. Károly német-római császár és spanyol király sógora volt, szintén kapott itt egy széket, mint a rend tagja. A magyar címer a mai napig látható a szék háttámláján."
A Ribera negyedben tett rövid látogatásunkba az azonos nevű téren található, a tengerészek védőszentjének felszentelt Santa Maria del Mar gótikus templom fért bele. 1323-ban épült és a katalán gótika legszebb példájának tartják. Erődszerű, amit gyönyörű festett ablakai és csodálatos, óriási rózsaablaka tesz felejthetetlenné. A környező terecske éjjel nappal nyüzsög. Előtte a már korában említett kiülős borbárban tölthetünk felejthetetlen estéket. A bejárattal szemben pedig egy romos középkori ház, a Míró nevét viselő ékszerboltot takarja, meglepően színvonalas és jó árú ezüst és féldrágakő kínálattal.
Szállodánktól 70 m-re, a már említett "7 portes" étteremmel szemben, a Santa Mari del Mar felé minden este láttunk egy szokatlanul szépen kivilágított, fenséges gótikus épületet. Ez a La Llotja, a korabeli Tengeri Konzulátus épülete, amely ma Barcelona Tőzsdéje.
Barcelonetta negyed
A belvárostól néhány percnyi sétára található, a tengerbe benyúló földnyelven lévő régi halász negyed. V. Fülöp 1755-ben városrendezés okán a régi halászházakat leromboltatta, és őket kiköltöztette. A városrész akkor kialakult képe ezt követően nem sokat változott, így Barcelona helyi életének legtradicionálisabb arcát mutatja, nem beszélve a kiváló és megfizethető haléttermekről.
Innen indul, vagy ide érkezik a függővasút a Montjuic hegyéről, ami feledhetetlen panorámát kínál az öböl felett.
La Rambla (Ramblas)
Az egykori folyómedrecske Barcelona leginkább ismert sétáló utcája, ami a Placa de Calalunya-át köti össze a tengerparti Kolombusz Emlékművel. A Catalunya tér népszerű park, kiránduló és városnéző buszok csomópontja, valamint a bevásárló túrizmus egyik Mekkájának számít a híres Corte Ingles bevásárlóközponttal.
A Rambla-n mutatványosok, virágboltok, kirakodó, néha kisállat vásár, tapas bárok színes kavalkádja fogad éjjel-nappal.
Több híres épület és tér mellet (Güell palota, Pi és Reial terek épületei) a város egyik legizgalmasabb helye, az 1840-70 között épült La Boquería piacra (vagy Mercat Sant Josep) is itt található. Bejáratán szintén szecessziós jegyek fedezhetőek fel, de az igazi izgalom bent vár bennünket. Leginkább a pesti Fővám téri Vásárcsarnokhoz hasonló hangulatú hely, csak itt a trópusi gyümölcsökön, húsárúkon, katalán kolbászokon, szalámikon és ibériai sonka hegyeken túl lenyűgöző tengeri herkentyű választék is kapható. No és kevésbé lehúzós és turistacsapdás kiadásban. Ide nem csak a turisták járnak, a helyiek valóban járnak ide bevásárolni.
Kellemes utazást és időtöltést kívánok Barcelonában!
|
Fotógaléria: Barcelona
|
