Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Gasztronómia, borok
Látnivalók
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Gasztronómia, borok


 

 

 

 

 

 

 

Éttermek:

 

Barcelonában nem fogunk éhezni, szinte mindegy milyen árszínvonalat választunk. A zöldség, gyümölcs (főleg a központi piacon) gyönyörű és nevetségesen olcsó. Kávéházak, pizzériák, helyi gyorséttermek tömkelege kínálja portékáit magyarhoz hasonló árakon. Jó választás lehet egy tipikus tapas-bár, ahol 1-4 eurós áron tányérnyi laktató falatkákat választhatunk grill húsokból, kolbász és szalámi félékből, de akár tenger gyümölcseiből is.

 

Az étterem már nehezebb ügy. Egyrészt sajátos a nyitvatartásuk. Sok étterem zárva van augusztusban, hétvégén, vagy akár hétfőn is. Napközben általában 12-16 óra között és 19 óra után vannak nyitva. De olyat is láttunk, amelyik 21 órakor nyit ki. Gyakori az étterem előtt álldogáló sor, ami nem a turistáknak köszönhető, mert szinte mindenki helyi volt. Ennek az oka, hogy az életszínvonal itt jóval a spanyol átlag feletti és az emberek szeretnek étterembe járni. Ez azonban látszik az árakon is, azonos színvonal mellett egy budapesti éttermi ár dupláját fizethetjük.

Vannak persze kivételek, pl. a Barceloneta negyed kikötői sétányával párhuzamosan számtalan kisebb „kockás abroszos” étterem található, főleg tengeri herkentyűkkel, grill ételekkel és paellaval. (figyelem itt a paella szinte mindenhol tengergyümölcseiből áll, csirke és kolbász nélkül). Itt akár 10 eur/főből is jól lakhatunk. Mi egyik este a „Toc de Mar” nevű étteremben (Pg. Joan de Borbó, 31.) egy asztalnyi grill rák és haltálért, paellával, borral és kávéval 40 eurót fizettünk 2 főre.

 

A történelmi városrészek éttermeiben viszont 100 euró körüli számlára számítsunk 2 főre, borral, édességgel együtt. Mi két éttermet próbáltunk ki.

 

A szállodánk terének egyik közeli sarkán (Pg. Isabel II, 14. szám) találhatóa a 7 portes nevű étterem, amibe sikerült foglalás nélkül egy este bejutnunk. (előtte nap és másnap már sorok álltak). A helyi vendégek nagy száma bíztató, a hangulat egyébként is ígéretes ebben a 150 (!) éve működő étteremben. Örömmel tapasztaltam, hogy szinte minden minőségi kategóriában van 0,33-as bor is, így nem kell egy egész 0,75-ös üveget bevállalnom. Előételként 7portes válogatást kérünk, amin igazán zseniális halkrokett (a helyiek nagy kedvence), sült kolbász, hurkafélék, valami salátáscucc, rák, csiga és kagylók találhatóak falatkánként. Igen jó pont, hogy a pincér jelzi szerinte elég egy adag kettőnknek, ha főételt is választunk. (igaza lett). Főételnek én vaddisznót vörösborban párolva, Petra pedig zaftos borjúlábat választ zöldségekkel. Mindkettő igazán remek. Vacsoránkat keserű csokoládé sorbettel és a híres crema catalana-val zárjuk. Ez utóbbi egy vanília krém, amire ropogós meleg karamellt öntenek.

 

Másik éttermünk a véletlen műve, mert máshol nem találtunk helyet. A „La Carassa” (a közeli Argenteria nevű sétáló utca egyik mellékutcájában található, a Brossoli 1. szám alatt). Éppen előttünk nyitott 21 órakor, 15 perc múlva már nem lett volna hely. A falakon mindenhol festmények, fotók, keleties hatású kelmék, meglehetősen eklektikus összevisszaság, de mégis hangulatos. Nem lennék meglepve, ha a helyi értelmiség egyik kedvenc helye lenne.

Mint kiderült egy speciális fondue étteremben járunk, ahol - lesz, ami lesz alapon - kérjük a ház specialitását a hús fondue-t. Én húslevest vártam, de hamarosan érkezik a tűzforró rotyogó olajos fazék, amiben pácolt húsokat és kolbászkákat sütünk. Mindezt a ház salátájával, zseniális volt! (jó tanács: ne a legjobb zakónkban menjünk, mert óhatatlanul olaj szagunk lesz.). A vacsorát egy tökéletes csoki fondue-vel zárjuk a diéta jegyében J

 

                   

 

                   

 

 

           

 

 

 

 

Teljes Fotógaléria

 

Borok

 

Természetesen Barcelonában is kutatásra indultam nagy rögeszmém, a borok után. Katalónia alapvető és tradicionális itala a Cava nevű pezsgő, amely szinte minden utcasarkon kapható egy bárban, étteremben, vagy büfében. Volt ahol fehérbor helyett is ezt kaptam. Én nem vagyok nagy rajongója a műfajnak, így eleve a borvidékekről vérteztem felé magam.

 

A legismertebbek a Penedes és Tarragona borvidékek. A leghíresebb katalán termelő pedig a már a CBA pultjairól is ismert Torres család. A pincészet központja Villafranca de Penedés-ben található, de Spanyolországon kívül Chilében, az USA-ban és Kínában is rendelkeznek birtokkal. Éves 30 milliót meghaladó palackszámmal igazi nagyvad a szakmában. Bár a család több évszázada foglalkozik borral, azonban a pince megalakulását 1870-re tehetjük, amikor állítólag Don Jamie Torres a havannai petróleumkereskedésből szerzett vagyonát borászatba fektette.

Miguel A. Torres a ’60-as évek nagy úttörőjének számít, aki a pangó Cava piacról - a franciáknak hatalmas erkölcsi és anyagi sikert hozó - bortermelésre tette a hangsúlyt. Telepített nemzetközi fajtákat, alkalmazott korszerű technológiákat, míg egyszer csak a franciák azon kapták magukat, hogy van itt egy spanyol – bocsánat katalán – aki sorra veri a híres boraikat különböző nemzetközi versenyeken a ’70-es évek végétől. (Az 1970-es évjáratú Gran Coronas (Mas La Plana) 1979-ben a Párizsi Bor Olimpián egy Chateau Latour-t maga mögé utasítva kapott Nagyarany érmet!)

 

Már korábban is többször kóstoltam a birtok borait, de elismerve kiváló ár/érték arányukat sem voltam tőlük elájulva. Technológiailag precíz, de kevéssé sem érdekesek, vagy izgalmasak. Korrekt tömegborok ezek. A fehérborok pedig kifejezetten unalmasak és jellegtelenek (mint általában a mediterrán fehérek). Örömmel olvastam, így egy különleges borárról, a Grans Muralles-ről, amely ősi katalán fajtákból - Garnacha, Garró, Samsó és Monastrell - készül a legjobb minőségű francia barrique hordókban érlelve. (2003-ban a Wine Challenge-n Aranyérmet kapott). Gondoltam ez kell nekem! Ezzel szemben egy étteremben sem találtam az étlapon, borszaküzletekben pedig az volt a válasz, hogy ez egy nagyon jó, de nagyon drága tétel és sehol sem kóstolhattam. L Alapvetően az is elmondható, hogy a katalán borlapokon nem annyira a helyi, mint inkább az ismertebb Rioja borvidékről vannak borok, igen jó minőségben és ehhez képest nagyon jó áron.

 

Van azonban Katalóniának két olyan borvidéke, ami méltán kiválthatja az ember érdeklődését, ha tömegborok helyett igazi kézműves remekekre vágyik. Az egyik a Conca de Barbera, a másik pedig Priorat. Ez utóbbi Katalónia, ha nem Spanyolország, Montalcino-ja, ami az 1990-es évekre sem minőségével, sem árával nem marad el a toszkán csoda mögött. A terület magashegyektől védett, ahol rendkívül kevés a csapadék, így a talaj csillámpalás kőzetén, a rendkívül alacsony terméshozam mellett hihetetlenül koncentrált borok készülnek. Fő fajtái a Garnacha, de az utóbbi időben telepítettek Syrah és Cabernet fajtákat is. Két leghíresebb termelője a helyi René Barbier, aki a ’70-es években meglátta a fantáziát a borvidékben, és a hagyományos helyett a korszerű technológia alkalmazásában. Borait Clos Mogador márkanéven találjuk meg. A másik híresség, a rioja-i „befektető”, Alvaro Palacios, aki olyan márkaneveket jegyez, mint a L`Ermita, vagy Les Terrasses. Az első brutális árú több száz eurós, míg a második már 30 eurótól megkapható új évjáratokban.

 

Ezen borokat egyébként egy étterem étlapján sem láttam, ezeket inkább keressük borszaküzletekben , vagy borbárokban. Barcelona jó lehetőségeket kínál ezekben, ahol tapas-ok mellett kóstolgathatunk, a legtöbb helyen meghatározott választékból, akár pohárnyi tételeket is. A mi kedvencünk a Plaza Santa María, 5 szám alatt (a Santa Maria del Mar gótikus templom előtti téren) található La Vinya del Senyor bor és tapas bár lett. Este tértünk be, és örömmel láttuk, hogy sok fiatal borozik. Kár hogy nálunk nincs ilyen, de láthatóan ők ott máshoz vannak szokva.

A kiválasztott tételünkből csak üveggel lehet rendelni (amit később becsomagolva magunkkal vittünk). Egy 2004-es Les Terrases Prioratból, Alvaro Palacios-tól. Összességében akár egy toszkán brunello. Igaz az ára is (38 eur), bár ezért ott 5 évnél fiatalabban nem forgalmazzák. (Itt az Ermitából egy 95-ös 500 eur). A bort kóstolva rájövök nem csak terroir-story hasonló. Ez a bor nekem kifejezetten sangiovese-és emlékeket ébreszt. Illatában és ízében is rumos szilva, és fiatalsága ellenre édes-kedves animalitás, némi füstös kávé (vagy tea ?). Savai-tanninjai még rúgnak, de ez nem egy kolhoz paraszt lovának, hanem egy hercegi parádés ló rúgása. Elegáns jövőkép a jelen brutálon túl. Be kell törni ezt a bort, de nem maradhattam még 4 évig a kocsmában (erre a kijelentésemre még a fanyar katalán bor-mixer is elmosolyodik J)

 

A városban töltött rövid idő alatt a másik boros élményünk a tér másik végén található La Carte des Vins üzlet (C/ Sombrerers, No 1., 08003 Barcelona). Igen korrekt franchise hálózat, ahol fiatal Xavier barátunk kimerítő bemutatót tartott lelkesedéséből, borszeretetéből és ismeretéből is. Ajánlása alapján 3 féle borral távozunk 3-3 üveg ősi katalán fajtákból készített Cérvoles Conca de Barbera-ből, a már említett Les Terrases Prioratból és végül egy Clos Mogador René Barbier-től. Ha megkóstolom leírom majd J.