Útleírások

Balkáni kalandozások
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország: Barcelonai séták
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino: A Francia út
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Loire - kóstolási jegyzetek 2018
Loire szőlőfajtái
Kóstolási jegyzetek 1.
Kóstolási jegyzetek 2.


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Loire fő szőlőfajtái


1. Melon de Bourgogne
Sok helyen egyszerűen csak Melon, de szinonimája a Petit Bourgogne, vagy jellemző apellációjának neve után a Muscadet.
A Melon elnevezés az egyik elmélet szerint a latin "misculare = kevert" szóból ered, a másik elmélet szerint a szőlő levelének alakja hasonlít a dinnye levelére. A Muscadet névre is két elmélet van. Az egyik szerint a borban felfedezhető musc (pézsma) aroma a névadó, a másik szerint pedig holland kereskedők szerecsendióval fizettek érte, amelynek a francia neve "noix de muscade". Emiatt a név miatt sokan hiszik azt, hogy egyfajta muscat, azaz muskotályos fajtával van dolgunk, pedig igen távol állnak egymástól.

Genetikailag igazoltan a Pinot és a Gouais Blanc természetes keresztezése, így édes testvére pl. a Chardonnay, a Gamay Noir, Aligoté fajtáknak. Míg a Gouais Blanc okán féltestvérek pl. a Rajnai Rizling, a Furmint fajtával, illetve még számtalan más szőlővel (pl. Aubin vert, Bachet noir, Knipperlé, Montils, Peurion, Roublot, Dameron, Balzac blanc, Genouillet, illetve az ősi Champagne-i fajtával a Petit Meslier-el is).

Földrajzi származását tekintve ősi burgundiai fajta, amelyet feltehetően már a 13. században is termesztettek. Első írásos emléke II. Fülöp Spanyol Király és Burgundia Hercegének 1567-es rendelete, amelyben többek között a Melon fajta telepítését is megtiltja. Burgundiából mára gyakorlatilag el is tűnt ez a szőlő.
Feltehetően ekkora már jelen volt a Loire-völgyében, ahol Plant de Bourgogne és Muscadet néven maradtak fent róla feljegyzések már az 1530-as években. Elterjedésében nagy szerepet játszott, hogy ültetvényei sok más fajtához képest túlélték az 1708/09-es ún. ?Nagy Fagy?-ként ismert hőmérsékleti anomáliát, amelynek okát ma egy alacsony intenzitású napfolt tevékenységben látják. A szokatlanul hideg tél számos szőlőültetvényt és más mezőgazdasági kultúrát pusztított el. Feljegyzések szerint az ezt követő éhínségben csak Franciaországban több mint 600 ezer ember vesztette életét.
Ma elsősorban a Loire-völgy nyugati részén Nantes közelében, a számos Muscadet előtagú apellációban található. Franciaországban 2009-ben a 4. leggyakoribb fajta volt, több mint 12 ezer hektárral.

Korábban gyakorta csak lepárlási célra, illetve egyszerű asztali borként készítették. Egyrészt rendkívül bő termő, másrészt a hideg óceáni hatást jól tűrő fajta. Az 1970-es évek óta egyre sikeresebb, amit a gondos klón szelekcióknak és a hozamkorlátozásnak köszönhetünk.
Bora jellemzően alacsonyabb alkohol tartalommal (12% körül) bír, magas savtartalommal, jó ásványossággal. Aromatikája relatíve neutrális, bár a melegedő klímának köszönhetően, a koncentráció növekedésével egyre gyümölcsösebb (pl. citrusok, zöldalma) és fehér virágos jegyeket felmutató tételeit kóstolhatjuk.
Klasszikus párosítás osztrigához, de az ásványosság és a savasság jól megy a halakhoz és fűszeres fehér húsú szárnyasokhoz is.

Ültetvényeit megtalálhatjuk Kaliforniában, ahol néha Pinot Blanc néven említik, továbbá Oregon Államban és Argentínában is.

2. Folle Blanche / Gros Plant
Ma már kevéssé elterjedt és népszerű, de egykor gyakori fehér szőlő volt, elsősorban Franciaország Charente-Maritime megyéjében, ahol a Cognac és az Armagnac alapanyagként termesztették. Bőtermő, kifejezetten savas bort ad. Első írásos említése is innen származik 1696-ból. Míg az 1950-es években még közel 16 ezer hektáron termett, addig egy 2009-es felmérés szerint mindössze 1770 hektáron tartották nyilván.

Guy Lavignac francia kutató 2001-ben publikált elmélete szerint valószínűleg a dél-franciaországi Landes vagy Gers környékéről származik, amely Bordeaux és Toulouse vonaltól dél-nyugatra, baszk területek felé található. Az elmélet alapját utódainak és testvérfajtáinak ezen régión belüli, nagyszámú genetikai elterjedése képezi.
DNS vizsgálatok alapján - a Melon de Bourgogne-hoz hasonlóan - a Gouais Blanc leszármazottja, s mint ilyen többek között féltestvérek a Chardonnay, a Gamay Noir, Aligoté, Elbling, a Rajnai Rizling, de a Furmint fajtával is, illetve még számtalan más szőlővel (pl. Aubin vert, Bachet noir, Knipperlé, Montils, Peurion, Roublot, Dameron, Balzac blanc, Genouillet, illetve az ősi Champgane-i fajtával a Petit Meslier-el is).

Érdekesség, hogy a ritka Bordeaux-i fehér borszőlő, a Merlot blanc - amelyet 1891-ben írtak le először - a Folle blanche és a Merlot természetes, spontán kereszteződése. Szintén gyermekei közé tartozik a Kaliforniában Burger (francia Monbadon) néven ismert szőlő, amely a Folle blanche és az Ugni Blanc (olasz Trebbiano) kereszteződése. Akárcsak a Jurancon Blanc, amely a fehér és meglehetősen ismeretlen Pruéras-al való, és a kékszőlő Jurancon Noir, amely pedig a Cot-tal (másnéven Malbec) való természetes kereszteződés eredménye.

Több borvidékeken, jellemzően eltérő néven találkozhatunk vele. Gers és Landes ültetvényein Chalosse Blanche, Gironde-ban Enragé, Gascogne-ban Piquepoul (Picpoule, Picpoul), ami genetikailag nem azonos a Languedoc-i Picpoul-lal. Baszkföldön Matza Zuri néven ismerik.
A Loire völgyében, elsősorban Nantes környékén Gros Plant néven terjedt el, ahol nagyon száraz, gyakran tartós, és savas bort ad, amelyet elsősorban osztrigához ajánlanak.
A nevek többsége "Gros Plant = nagy szőlő", Folle (a francia "fou = őrült" női ragozása) a kutatók szerint produktív hozamára és erőteljes növekedésére utal.

3. Sauvignon Blanc
Ez a fajta annyira közismert, elterjedt, sőt talán közhelyes is, hogy - hozzám hasonlóan - kevesen veszik a fáradtságot, hogy elmélyedjenek eredetében. Sosem voltam nagy barátja az "egységsugarú" illatos fajtáknak, jellemzően túl soknak és közönségesnek találtam őket. A túlzottan macskapisis csalános kombinációval egyenesen ki lehet kergetni a világból. Sok helyen mai napig ezt tartják a fajta aromatikai védjegyének, holott túlzott mértékéért az éretlen szőlőben nagy arányban jelenlévő metoxipirazin nevű vegyület a felelős. (Érdekes adatokat találtam dr. Zanathy Gábor: "Harlekinkatica a szőlőben" c. tanulmányában, miszerint tudományosan igazolt, hogy szőlő-kilogrammonként 4-5 katica is képes hasonló aromatikai szennyezést okozni. Lásd itt: https://doksi.hu/get.php?lid=19461)

Negatív hozzáállásomon azért számtalan meglepetés tétel tudott változtatni (pl. Figula Misi Gella tétele, az Árvay Pince tokaji kísérleti tételei, Szentesi Józsi, néhány meglepő Dél-Tiroli és német Rajna - Mosel - Nahe folyók menti borász.) Az áttörést az adta meg, amikor közelebbi kapcsolatba kerültem Loire tételeivel, ahol az illatos és tolakodó egyszerűséget, fantasztikus elegancia, komplexitás, ásványosság és végtelen dögös savkészlet vette át.

A fajta eredetét kutatva Bordeauxban bőszen állítják, hogy onnan származik. De valójában genetikai kapcsolatainak elterjedése és az első írásos említése (1534-ből) is inkább a Loire vidékére teszi származását.
DNS vizsgálatok alapján az egyik szülőjét ismerjük, amely az ősi Savagnin (vagyis a Tramini). Ez a fajta származását tekintve észak-kelet Franciaország és Dél-Nyugat Németország területén jött létre egy ismereten fajta és a Pinot Noir természetesen kereszteződéseként. A Savagnin ősi voltát támasztják alá a számtalan egyéb fajták is, ahol az egyik szülőként azonosították. Azon kívül, hogy a Sauvignon Blanc egyik szülője - s mint ilyen a Cabernet Sauvignon nagyapja - de ide sorolhatjuk a Sauvignon Blanc további féltestvéreit, pl. Petit Manseng-et, a Verdelho-t, az Osztrák fehéret, a Zöld Veltellinit, a Petit Meslier-ét, és a Chenin Blanc-t is. Ez utóbbival egyébként a Sauvignon Blanc édes testvérek, ugyanis a másik - még ismeretlen - fajtaszülőjük is azonos. A Chenin Loire menti domináns elterjedése is ide teszi genetikai kialakulásukat.
Szintén genetikai édes testvérnek számít a francia Jura borvidéken elterjedt Trousseau kék szőlő is, amely Portugáliában Bastardo néven igen elterjedt. Azt nem tudjuk, hogy hogyan keveredett ilyen messzire Loiretól ez a tesó, hiszen Jura is kb. 300km-re található, de Portugália majd 1400km-re van.
Bordeauxban (ami kb. 400km-re van) az őshonos Cabernet Franc-al spontán módon kereszteződve alakult ki a Cabernet Sauvignon. Bordeauxban egyébként fontos fehér fajta, ahol a Sémillon, Muscadelle és Ugni blanc (olasz Trebbiano) szőlőkkel együtt alkotja a fehér házasításokat. A híres Sauternes-i édes boroknak is fő alkotórésze a Sémillon-nal együtt.

A Sauvignon Blanc egyike a világ leginkább elterjedt szőlőfajtáinak. 2018-ban konkrétan a 8. helyezett, és a 3. legelterjedtebb fehér volt az Airén és Chardonnay után, kb. 121 ezer hektárnyi ültetvényen.

Általános stílus jegyeit a klíma és ezzel együtt az érettség, a reduktív vagy fahordós iskolázás, illetve az adott ország fajtával szembeni elvárásai határozzák meg. Természetesen az egyedi terroirok és borászati szándékok ezt mindig képesek felülírni.
A reduktív stílus talán a legközismertebb, amely során a bor jellemzően acél (vagy ezzel ekvivalens beton, műgyanta, stb.) tartályban erjed és érlelődik. Ezek a borok általában könnyedek és üdék, savtartalmuk magas. Jellemző ízjegyeik hűvösebb területeken a citrusok, egres, vágott fű, és nem megfelelő érettség esetén az a bizonyos macskapisi. Melegebb fekvésben, és jellemzően az Új-Világban az ízjegyeket inkább az érett gyümölcsök (pl. dinnye, őszibarack, licsi, banán, ananász, maracuja) vezetik.
A Sauvignon Blanc másik stílusa a hordós erjesztés, ami a bor gazdagabb, és krémesebb textúráját adja. Az ízjegyek közé ilyenkor beépülhetnek a hordóból, illetve a mikro-oxidációból származó jegyek, mint a vajasság, karamellizált cukor (sokszor creme brulee), citromtorta, füstösség, csonthéjasok.
Természetesen a terroir mindezeket képes egészen máshogyan felülírni, ahogyan teszi azt pl. Pouilly-Fume kovás-kvarcos silex kőzetén, megadva a névadó "füstös" karaktert a boroknak.

Ha jól meghatározható stílusjegyű Sauvignon Blanc-t akarunk inni, akkor Loire apellációin kívül meg kell említeni az Új-Zélandi Marlborough régiót, ahonnan az ikonikus Cloudy Bay is származik. Vezető ízjegyek a maracuja, a zöldbors, a citromfű és az egres, amihez borotva éles savtartalom tartozik, nem ritkán kis maradék cukorral kerekítve.
Chilében a Central Valley régió ad mértékadó fajtabort, ahol az óceánhoz közeli hideg völgyek tételei jellegzetesen sósak, fű, lime juice, zöld banán és ananász aromákkal, valamint magas savtartalommal.
Kaliforniában ikonikus név a Mondavi által elsőként bevezetett "Fume blanc", amely ma már az amerikai fahordós Sav. Blanc-ok szinonimája. A legismertebb tételek Napa, Sonoma és Mendocino területeiről kerülnek ki. Ezek a borok jellemzően csak közepes savtartalommal rendelkeznek, sőt néha lomhák, az aromák közül a zöld alma, fehér húsú őszibarack, grapefruit, mézes sárgadinnye, az ananász és méz emelhető ki.

A fajtának van néhány nem túl gyakori színmutációja is, mint a Sauvignon Gris/Rose és Rouge. Ezeket alig 400 hektáron lelhetjük fel - elsősorban a Loire mentén - de Dél-Amerikában is létezik. Állítólag egyre divatosabbak.
Számtalan szinonim neve van, ezek közül néhány elterjedtebbet említek, mint pl. a Blanc Fumé (Loire), Sauvignon Fume (Loire), Muskat-Silvaner (Ausztria és Németország), Sauvignon Musque (USA), stb. Chilében a Sauvignonasse fajtát sokáig azonosnak gondolták, de DNS vizsgálatok alapján kiderült, hogy ez az olasz Friuli tartományban elterjedt Friulano (vagy ahogyan régen hívták Tocai Friulano) szőlővel azonos.

4. Chardonnay
A Világ talán legismertebb fehér fajtája, amely 211.000 hektárral a 5. leggyakoribb telepített szőlő.
Eredetét a mai Franciaország Burgundia régiójának Saône-et-Loire megyéjébe teszik, amelynek székhelye a fehérboráról híres Mâcon. Bár a megyében található a Chardonnay nevű falu is, az első írásos emlék "Chardonnet" néven a mai La Roche-Vineuse településről maradt fenn.
Régebben gyakran keverték a Pinot Blanc-nal, közös nevük is volt "Pinot Blanc Chardonnet". A fajták közötti különbséget csak az 1800-as évek végén tisztázták. De genetikai bizonyítékunk csak az utóbbi évtizedekben lett arról, hogy a Chardonnay a Pinot és a Gouais Blanc spontán kereszteződése során jött létre. Így édes testvére pl. a Melon (Muscadet), a Gamay Noir, Aligoté fajtáknak. Míg a Gouais Blanc okán féltestvérek pl. a Rajnai Rizling, a Furmint fajtával, illetve még számtalan más szőlővel (pl. Aubin vert, Bachet noir, Knipperlé, Montils, Peurion, Roublot, Dameron, Balzac blanc, Genouillet, illetve az ősi Champagne-i fajtával a Petit Meslier-el is). Tartja magát az - a DNS vizsgálatokkal eddig nem igazolt vagy cáfolt ? elmélet is, hogy a Libanonban elterjedt Obaideh fajta egy helyi Chardonnay klón. Igaz, ez felvetné a kérdést, hogy a fajta honnan hová került?
Egyébként számtalan klónja létezik, ezek közül van, amelyiket kifejezett muskotályos aromája okán, Chardonnay Musqué néven említenek. Színmutációja is van, az egyik a Chardonnay Rose. A másik a francia Jura borvidéken fellelhető vörös Melon á Queue Rouge.

Ha már a neveknél tartunk, meglepően sok szinonimája van. Német nyelvterületen Clevner, Clavner, Ausztriában Morillon, de Franciaország egyes részein Auxerrois (tévesen, mert ez külön fajta), Aubaine, Gamay Blanc, Beaunois, névvel is illetik. Orléans AOC-nak is fő fehér fajtája, helyi néven az Auvernat Blanc. Magyarországon - levelének alakja miatt - régebben Kereklevelűnek is hívták.
A Chardonnay számtalan további hibrid előállításánál volt szülő. Ezek közül magyar vonatkozású - de szerb nemesítés - a Sila nevű szőlő, amely Kövidinkával való keresztezés eredménye.

Kiválóan alkalmazkodik számtalan klímához és talajhoz, nem véletlenül lett világfajta a filoxéra vész után. S bár vulkáni málladékos és agyagos talajokon érzi leginkább jól magát - mint pl. Burgundiában - de kiváló mésztűrő is. Ez utóbbin karcsúbb, erőteljes savszerkezetű borokat ad, mint pl. Chablis, Champagne, vagy Etyek borvidékén.
Iskolázását tekintve a korábban szüretelt, jellemzően reduktív eljárással készülő borok friss, üde savszerkezettel bírnak, vegetális, zöldalmára, citrusfélékre emlékeztető aromákkal. Ezzel szemben a melegebb klímán és az Új-világban, és/vagy túlérésben szüretelt, jellemzően fahordós erjesztésű és érlelésű borok adják a '90-es évek "klasszikus" karakterét, ahol a kötelező almasavbontás eredményeként a borok vajas aromákkal, nagy testtel, koncentrációval és magas alkohollal bírnak. Ízjegyeikben a túlérett gyümölcsök, a méz mellett a hordós jegyek, ananász, vanília, füstös-pörkölt aromák dominálnak.

A 2000-es évek után egyre inkább terjed a két stílusú alapbort házasító borászok tábora is, ahol a bor gazdagsága nem megy az elegancia, és a kiegyensúlyozott savszerkezet rovására.

5. Chenin Blanc
Származását tekintve fehér francia szőlőfajta, amelyet elsősorban a Loire mentén, Anjou és Touraine vidékén termesztenek. A középkor óta ismert, több dokumentumban fellelhető a borvidéktől függő névváltozatban, Pl. Pineau d'Anjou, Pineau de Loire. Egyik legrégibb névváltozata a Plant d'Anjou. A Chenin Blanc név azután terjedt el, hogy az 1400-as évek végén betelepítették a Loire mentén található Touraine régió Mont-Chenin Apátság ültetvényeire. Feltehetően egyszerűen a piaci megkülönböztetés okán adták neki az Apátság nevét.
Dél-Afrikában Steen néven is ismert. Később DNS vizsgálatok alapján kiderült, hogy a spanyol Agudelo, vagy Agudillo fajtával is azonos.
Genetikailag az egyik szülője ismeretlen, míg a másik a Savagnin Blanc (a "sima" Tramini v. Fehér Tramini). Ennek okán testvére a Sauvignon Blanc és a Trousseau fajtáknak, és nagybátyja a Cabernet Sauvignonnak.

Az ó-világ termőhelyein az utóbbi évtizedekben a nemzetközi fajták háttérbe szorították. Franciaországban 1958-ban még közel 17 ezer hektáron termet, ami 2008-ra 10 ezer alá csökkent. Ezzel szemben a fajta tömegtermelésben egyértelműen Dél-Afrikából ismert, ahol 19 ezer hektár ültetvény található. Fellelhető még Ausztráliában, Új Zélandon és Kaliforniában is. Magyarországon a Hilltop kísérletez/ik/ett vele, de érdemi telepítéséről nincs információ.

Borának minősége az egyszerű, könnyed-gyümölcsös asztali boroktól, az évtizedes potenciálú hatalmas szárazakon át, a botrytises desszert borokig terjed.
Illata rendkívül komplex, hihetetlen kombinációja a mogyorónak, méznek, virágoknak, baracknak és trópusi gyümölcsöknek. Savai meleg fekvésben általában lágyak és emiatt többnyire 1-2 évesen fogyasztandó bort ad. Kivételt képeznek ez alól a hűvösebb, jellemzően hegyi területek, amikor az egészséges ültetvény szürkerothadás nélkül eléri a teljes érettség állapotát. Bora ilyenkor gyakran mély sárga, és ekkor képes megmutatni a fajta teljes komplexitását, magas savkészlettel, mineralitással és gyakran évtizedes potenciállal. Bora néha - leginkább illatban észrevehetően - oxidációra hajlamos, ezért sokan nem kedvelik ezt a karaktert, ami kétségtelenül haladó kóstolót igényel.

Legkiválóbb tételeit a Középső-Loire-ban találhatjuk, mint pl. Savennieres, ahol a világ legjobbnak tartott Chenin Blanc tételei készülnek. Az ültetvények a folyó jobb partján helyezkednek el, az agyagos, illetve málladékos gránit talaj hatására a borok a kiegyensúlyozott savasságot és ásványosságot remekül ötvözik, amihez koncentrált aromák társulnak (mint pl. hárs virág, ánizs, körte, kandírozott citrusok és mogyoró). Ide tartozik két híres apelláció a 17,5 hektáros Savennieres Coulée de Serrant és a 82,5 h Savenneie La Roche aux Moines.
A fajta - leginkább meszes talajon - remek pezsgő alapanyag is tud lenni, erre alapoznak a Loire-ban készülő crémant-ok, pl. az Anjou Mousseux AOC, a Crémant de Loire AOC, vagy a Saumur Mousseux AOC.
Ismertségben is kiemelkedik Vouvray AOC, ahol egyrészt a mészkő talajon termett Chenin ad világszínvonalú borokat és a Vouvray Pétillant, valamint a Vouvray Mousseux AOC-k pedig remek pezsgőket.
Montlouis-sur-Loire AOC még ásványosabb és kifejezetten hosszú életű Chenin borairól híres. A Chinon AOC-ben pedig hosszú, akár 20 éves érlelési potenciálú Chenin Blanc-ok készülnek.
A dél-francia - Languedoc nyugati részén található - Limoux AOC-nek is alapvető fajtája, ahol a meszes talajon készülő Crémant-ok 20-40%-át adja, Chardonnay és Mauzac Blanc fajtákkal együtt.

A fajta legnagyobb volumenben Dél-Afrikában lelt otthonra, ahol a fehér szőlő ültetvények harmadát adja közel 19 ezer hektáron. Ezek legnagyobb volumenben bő termésű, üde és illatos, egyszerűen érthető és iható, de olcsó asztali borok. Természetesen vannak elkötelezett, magas minőségre törekvő termelők is, akik ki tudják aknázni a Western Cape régióban található borvidékek geológiai és természeti adottságait. Egyes vélemények szerint ezek kedvezőbbek, mint a világpiacon hatalmas volumenben jelen lévő Ausztrália, vagy Kalifornia átlagos részei. Ők azt mondják magukról, hogy boraik az "újvilág gyümölcs ízeit képviselik az óvilág eleganciájával". Ennek háttere is a klímában keresendő. Ugyanis a mediterrán jellegű, hűvös, csapadékos teleket meleg, száraz nyarak követik, amely ideális a szőlőtermesztésre. Nagyon fontos, hogy az Atlanti- és Indiai-óceán felől érkező tengeri fuvallatok lehűtik az ültetvényeket a nyári délutánokon, így lassítva az érési folyamatot és fokozva az ízeket. Hasonló hatást és különleges mikroklímát találhatunk, a kiváló talaj adottságú Table Mountain (Tábla-hegy) oldalaiban telepített szőlőkben is.

6. Romorantin
Mindössze 73ha termőterülettel Val de Loire-ban is törpe minoritásnak számít ez középkori fehér szőlőfajta, amely genetikai kutatások alapján szintén a Pinot és a Gouais Blanc spontán kereszteződése. De itt a Pinot is egy színmutáció, az ún. Pinot Teinturier. Állítólag Burgundiai eredetű és az 1500-as években telepítettek belőle 80 ezer tőkét I. Ferenc király birtokán.
Egy barátom szerint még csak ezoterikus (értsd: erősen biodinamikus, nehezen érthető) termelőktől kóstolt ilyet :-). Jancis Robinson borát a metszően éles savtartalomtól, a gazdag, telt ízvilágú, akár maradékcukros változatokban írja le.

7. Grolleau Noir
A harmadik leggyakoribb vörös fajta a Loirban a Cabernet Franc és Gamay után. Kb. 2300 hektáron terem, elsősorban Anjou és Touraine borvidékein. Első leírása az 1800-as évekből maradt fenn.
Származását tekintve a Gouais Blanc és egy eleddig ismeretlen fajta gyermeke. Létezik egy fehér (Grolleau Blanc) és egy pinkes színű mutációja is (Grolleau Gris).
Amellett, hogy gyakori rozé összetevő, vörös bora világosabb tónusú, könnyed, piros bogyós gyümölcs aromákkal.

8. Cabernet Franc
A leggyakoribb Loire-i vörös fajta, a Cabernet család legősibb tagja, egyben a legismertebb francia bordeaux-i vörös fajták közül a Merlot, és a Cabernet Sauvignon közös szülője. A Merlot másik szülője a Magdeleine Noire des Charentes, míg a Sauvignonnak a fehér Sauvignon Blanc.
Később DNS vizsgálatokkal állapították ezt meg a - ma leginkább Chiléből ismert - Carmenere-ről is. A helyzetet bonyolítja, hogy a Carmenere esetében másik szülőként a szintén ősi és nem túl gyakori Gros Cabernet fajtát azonosították, ami viszont a baszk Hondarribi Beltza és a kevéssé ismert Fer nevű fajták gyermeke. Mivel a Beltza egyik szülője is bizonyítottan a Cabernet Franc, így a Carmenerében fokozottan érvényesül a Franc génvonala, hiszen egyszerre apja és nagyapja is a fajtának. Emiatt például levélzetét igen könnyen keverhetjük a Franc-al, de a Merlot-val is.
Mindezek alapján a szakirodalom ezen fenti fajtákat ampelográfiai szempontból a Franc egyik ősi nevén Carmenet Csoportként nevezi.

A Franc legalább ezer éve van jelen a térségben és számtalan ősi néven követhető a Baszkföldtől, Bordeaux-on és a Loire-on át egészen Breton-ig. Ősi nevei a Bidure, Breton, Cabrunet, Carmenet, Véron és Vidure. Származását pontosan nem tudjuk, egyes spekulációk a baszk genetikai kapcsolatok okán az El Camino zarándokútvonalon található, 12. században alapított legendás Roncesvalles Apátság birtokaira teszik. Míg mások a Breton tartományban lévő északi Suliac környéke mellett érvelnek.
Franciaországban közel 37 ezer hektáron terem, ennek majd 2/3-a a Loire-ban található. Magyarországon kb. 1300ha ültetvénye van, és kifejezetten jól érzi magát Villányban.

A fajta bora világosabb, sápadtabb és üdébb savszerkezetű, kevésbé tanninos (és sokak szerint elegánsabb) mint a leszármazott C. Sauvigon-é. A hozamra és érettségre meglehetősen érzékeny, ha nem érik be rendesen, akkor a Sauvignon Blanc-nál ismert metoxipirazin vegyület miatt csúnya, zöldes karaktert kap. Megfelelően érett alapanyag esetében pedig kifejezetten aromás, parfümös, gyümölcsös bort ad.

9. Gamay Noir
Ősi, Burgundiából származó kékszőlő, amely genetikai vizsgálatok alapján a Pinot és a Gouais Blanc spontán kereszteződése során jött létre. Így édes testvére pl. a Melon (Muscadet), a Chardonnay, és az Aligoté fajtáknak. Régi nevei a Gaamez, Gamey és Gamé.
Van még néhány egyéb Gamay nevű fajta. Ezek közül a Gamay Teinturier Fréaux egy mutáció, míg a Gamay Blanc Gloriod édes testvére a Gamay Noir-nak.

Burgundia legértékesebb apellációiból (pl. a Côte d'Or-ból) 1395-ben II. (Bátor) Fülöp, Burgundia hercege rendelettel vágatta ki, mondván nem ad elég nemes bort, "szörnyű kesernyével", amelyet "kifejezetten károsnak" ítélt meg. Burgundiában egyedül Beaujolais vidék gránit talaján maradt fenn. A Világ szinte csak innen ismeri, mégpedig az ún. "Beaujolais nouveau"-t, ami egészfürtös, szén-dioxid párna alatt történő acéltartályos erjesztés készülő új bor. A bogyók sérülés nélkül kerülnek a levegőtől hermetikusan elzárt tartályba, ahol a lassan beinduló erjedés következtében belülről, szinte maguktól erjednek ki. Majd préselés után már novemberben piacra is kerülnek. A technológia eredménye egy alacsony tanninú, friss, dzsúszos, intenzíven gyümölcsös (tutti-fruttis, epres-banános) ízvilágú könnyed vörösbor.

Az utóbbi évtizedben egyre több termelő szeretné a fajta új arcát megmutatni, amikor a bort fahordóban is érlelik. Ezek a borok - amellett, hogy üdék - kifejezetten hosszúak, akár ásványosak, piros bogyós gyümölcsös, borsos aromákkal.
Loireban kb. 1700 hektáron terem, többek között a Gamay de Touraine, a Coteaux du Giennois, a Cotes du Forez és a Cotes Roannaises apellációkban.

Források:
- Jancis Robinson - Julia Harding - José Vouillamoz: Wine Grapes (Harper Collins Publishers 2012)
- https://www.francianyelv.hu/franciaorszag-foldrajz/franciaorszag-foldrajza-altalanos/a-loire-volgye-egy-hires-videk
- https://www.experienceloire.com/history-of-the-loire-valley.htm
- http://loirevalleywine.com/discover-the-wines/
- https://winefolly.com/review/loire-valley-wine-guide/
- https://www.forbes.com/sites/karlsson/2018/01/24/the-top-ten-grape-varieties-in-the-world/
- Wikipédia