SZKOPJE LÁTNIVALÓI
Kale Erőd:
A név egy igazi képzavar, vagy inkább "bacon-szalonna" szindróma, hiszen a török "Kale" szó maga is várat jelent. Nyilván a köznyelv innen vette át és használják ma is. A folyóparthoz közeli dombon már a neolitikumban és a bronzkorban is laktak. Itt épült a 6. században - feltételezhetően I. Justinian császár uralma alatt - a bizánci erőd, az 518-as földrengés során ledőlt házak építőanyagát is felhasználva. Erre utalnak a latin feliratos kövek és törmelékek is. Az erőd építéséhez logikusan hozzájárult a barbár betörések elleni védekezési szándék is.
Jelenlegi középkori formáját a 10.-11. század körül kapta meg, amikor az erődöt ért támadások - többek között a bolgár terjeszkedések - során jelentően megrongálódott.
1346-ban Stefan DuSan szerb királyt az erődben koronázták cárrá, majd helyezte át a Szerb Birodalom fővárosát Szkopjébe.
1660-ban Evliya Çelebi török utazó és történetíró, az Oszmán Birodalom krónikája c. művében így ír az erődről és a városról:
"Erősített város, nagyon erős, dupla falú erőddel védve. A város kapuja és a falak aprított kőből épülnek fel, amelyek úgy fényeznek, mintha polírozva lennének. Más városok építésében nem láthatunk olyan sok finomságot és művészetet. ... A város minden oldalát körülvevő falak mintegy ötven arshini magasságot érnek el. A várost tizenhét bástya védi, három délkeleti kapuval, amelynek bejárati csarnokában sok őr van.
...
Magas sziklákon fekszik, így láthatjuk az egész síkságot. A Vardar folyó a nyugati oldalán folyik. A város ugyanazon oldalán van egy út, amely a folyóparton lévő víztorony felé vezet a barlangokon keresztül. Mivel a város ezen oldalán egy szakadék van, olyan félelmetes, mint a pokol mélysége, nincsenek árkok, és nem is lehet. A város keleti, délkeleti és északi oldalán mély árkok találhatók. Azon az oldalon, a kapu előtt, van egy fa híd, amely az árok fölött fekszik. Az őrök felemelik a hidat a kapu védelme érdekében. A kapu fölött egy felirat olvasható: "Mehmed-han bölcs fia 1446-ban".
Az erődöt 1963-as földrengés alaposan megrongálta, a restaurálás a mi napig zajlik.
2006 végén, 2007 elején kezdődött meg az állam által finanszírozott régészeti ásatás, amely során a kutatók fa és agyag eszközöket, tárgyakat találtak az i.e. 3000-es évekből. 2010-ben gazdag bizánci érme-lelet került elő.
Érdekes, de szomorú helyzet, hogy az erődön belül található 13. századi templom felújítása milyen etnikai feszültségeket hozott felszínre. A templomot egy múzeum formájában akarták rekonstruálni, ami ellen albán csoportok tiltakoztak, mondván a templom alapja albán örökségnek tekinthető ősi illír maradványokat is tartalmaz. A vita során keresztény-muszlim, gyakorlatilag macedón-albán érdekek és érvek feszültek egymásnak. Egészen odáig, hogy 2011. február 13-án a két etnikum szélsőségesei csaptak össze a helyszínen. A zavargásnak 10 sérültje volt, közük 2 rendőr.
Mind a macedón, mind az albán ellenzék elítélte az erőszakot, Nikola Gruevski miniszterelnököt bírálva az etnikai feszültségek szításáért, és felszólították a kormányt, hogy vállaljon felelősséget. A török külügyminisztérium pedig közleményben reagált:
"Macedónia kormányának a Skopje-erőd leglátványosabb pontján található templommúzeum építési szándéka komoly feszültségeket okozott a társadalomban. Törökország különös figyelmet fordít az Oszmán Birodalom Macedóniában maradt kulturális örökségének megőrzésére és védelmére."
Szent Pantaleon temploma (Manastir Sveti Pantelejmon)
15 perces autóútra Skopje belvárosától, Gorni Nerezi településének szélén, a Vodno-hegyen található ez a 12. századi bizánci stílusú templom. Észak-Macedónia egyik legrégebbi és legfontosabb templomát 1164-ben építették és festették Alexius Angelus Comnenus bizánci herceg utasítására. Nevét a templom bejárata fölött márványba faragva tették halhatatlanná. A herceg Constantine Angelos és Theodora Komnene (I. Alexiosz Komnénosz, magyarosan I. Elek (1048 - 1118. augusztus 15.) a Bizánci Birodalom császára lányának) közös gyermeke, tehát a császár unokája volt.
A templomot Szent Panteleimonnak (magyarul: Szent Pantaleon) (275/284? - 304) vértanú és gyógyító szentnek ajánlották. Kis-Ázsiában, Nikomédiában (a mai török Izmit) született. Apja pogány volt, így antik iskolában taníttatta, majd egy híres nikomédiai orvosnál tanult. Tehetsége még Diocletianus római császárhoz (284-305) is eljutott, aki udvarába hívta az egyre ismertebb orvost. A legenda szerint Pantaleon egyszer egy halott gyermeket talált az utcán, akit kígyó mart meg. Ekkor Jézus Krisztushoz kezdett imádkozni és megfogadta, ha a gyermek meggyógyul, akkor megkeresztelkedik. A kígyó ekkor elpusztult, a gyermek pedig feltámadt, így a csoda hatására megtért a kereszténységbe. Szent Hermolaosz keresztelte meg, annak ellenére, hogy akkor kereszténység tiltott vallás volt. Csodás gyógyításainak híre messzire eljutott, és természetesen ezzel kivívta a rómaiak haragját. 305-ben elfogatták és megvádolták, hogy keresztény foglyokat gyógyított meg. Sem a vádakat nem volt hajlandó a császár előtt cáfolni, sem a kereszténységet megtagadni. Az uralkodó dühében válogatott kínzásoknak vetette alá, de Ő sértetlen maradt. Még a vadállatok sem voltak hajlandóak az arénában bántani, csak a lábát nyalogatták. Amikor lefejezését elrendelték, a hóhér kardja rendre meglágyult, és nem okozott sérülést. Végül imádsága hatására Isten szólította magához, amelyet hallva a katonák is megtértek. A Szent kérésére ekkor mégis csak lefejezték, de testéből nem vér, hanem tej folyt, és az olajfa - amihez kötözték - azonnal termőre fordult tőle. Testét nem tudták elégetni sem, végül keresztények temették el titokban.
(A Szentnek Magyarországon is volt egy temploma, mégpedig az egykori Dunapentele (ma Dunaújváros) magasságában lévő, Szalki-szigeten álló Szent Pantaleonnak monostor. 1238-ban feljegyzések alapján már biztosan létezett, valószínűleg a török hódoltság alatt pusztult el.)
De térjünk vissza a szkopjei Szent Pantaleon kolostorhoz. A leghíresebb emlékei közé azok a freskók tartoznak, amelyeknek érzelem ábrázolásai nem voltak jellemzőek a bizánci művészetben. 1555-ben sajnos a fő kupola összeomlott, a felújítás során sok freskót átfestettek, vagy jobb esetben kiegészítettek. A legjelentősebb falikép a Krisztus Lamentációja, amelyet a művészettörténészek mesterműnek tekintenek, amely korát és az olasz reneszánsz virágzását megelőzve mutat hasonló stílusjegyeket.
Milleniumi kereszt:
A Szkopje melletti Vodno-hegyen építették meg 2008-ban a világ egyik legnagyobb, 66 méter magas keresztjét, ami a város - kicsit ugyan vitatható - 2000 éves kereszténységét hirdeti. A kereszthez a buszpályaudvarról kabinos lifttel lehet feljutni.
Teréz anya szülőháza:
Kevesen tudják, hogy a Nobel békedíjas Teréz anya Szkopjében született. 2009 elején emlékházat adtak át azon a helyen, ahol egy nappal a születése után megkeresztelték.
II. Mehmet kőhídja:
A híd - amely Skopje szimbóluma, és a város címerének fő eleme - Dusan hídként is ismert, Dusan István szerb császár után. A városközpontban található, a Macedónia teret köti össze a régi bazárral. 12 félköralakú ívvel rendelkezik, és 214 méter hosszú.
A jelenlegi hidat az egykori római alapokra "Hódító" II. Mehmed (arabul Mohamed) (1432-1481) építette 1451 és 1469 között. Ő volt az a szultán, aki 1453. május 29-én - többek között egy Orbán nevű magyar által öntött ágyúk segítségével - bevette Konstantinápolyt. De ő volt az is, akit 1456. július 4.-22. között a nándorfehérvári csatában legyőzött a Hunyadi János, és Kapisztrán János által vezetett magyar sereg.
Az Oszmán uralom alatt többször megsérült, pl. az 1555-ös földrengés is komoly károkat okozott, de mindig gondosan kijavították.
A híd kivégzéseknek is helyet adott. Pl. itt végezték ki a Közép-Balkánon lezajlott 1689-90-es török ellenes felkelés vezetőjét, Karpos kumanovói vajdát. A vajda egy nagyon rövid ideig létező államalakulat vezetője volt, ún. Kumanovó királyának egyedüliként csak a Habsburg Birodalom ismerte el.
1944-ben a nácik robbanóanyagokat helyeztek el a hídon, de a városiak kérésére, az utolsó pillanatban mégis lemondtak a robbantásról és így az megmenekült a pusztulástól.
A hidat 1994-ben felújították.
Városi bazár:
Skopje öreg bazárja az egyik legrégibb és a legnagyobb a Balkánon. Eredete a bizánci időikig, egészen a 12. századig nyúlik vissza. (Bár egyes feljegyzések szerint már a 7. században piactér volt.) A 13. században már hatalmas, fedett kereskedelmi központ volt, a Bizánci Birodalom egyik legnagyobbja.
1329-ben csaknem teljesen megsemmisült, amikor a törökök elfoglalták a várost. Ők később Skopje ezen régi részén több mint 30 mecsetet, vendéglőt, nyilvános hammamokat építettek és felépítették a klasszikus oszmán bazár épületét is. Az Öreg Bazár a 16.-17. században nagyhírű és a Balkán legfontosabb kereskedelmi színtere volt.
1504-ben, a bazár közelében, Yahya Pasha építette a Yahya Pasha mecsetet, amely máig fennmaradt. A Kurşumli Han fogadó a 16. század közepén épült. 1543-ban kezdték el építeni Jézus Felemelkedésének Templomát, amely az első keresztény épület volt Szkopjéban, amelyet az oszmán korszak alatt jóváhagytak.
Az 1555-ös földrengés ugyan hatalmas károkat okozott a bazárban, de a város hamarosan helyreállíttatta, és a kereskedelem akadálytalanul fejlődött.
1689-ben több mint 2150 kézműves üzlete volt, amelyek azonban mind odavesztek, amikor az osztrák Piccolomini tábornok felgyújttatta a várost. A történelem később sem bánt vele kegyesen. Az 1908-as tűzvész és az 1963-as földrengés is súlyos károkat okozott.
A helyi lakosok számára az 1960-as évek régi bazárja, élénk, és többnemzetiségű hely volt, ahol a macedónok, albánok, törökök és romák békében éltek, kereskedtek és dolgoztak. Jugoszlávia felbomlása utána, az 1990-es években az Óbazár inkább a feketepiaccal és a bűnözéssel párosult, és egyre inkább albán befolyás alá került. A 2000-es években az albán - macedón etnikai és politikai konfliktus színterévé is vált.
Szerencsére mára a helyzet - annak ellenére, hogy inkább albánok kezén van - normalizálódott. A bazár rendezett, és mind a turizmusban, mind a helyeik életében fontos hely.
Az egykori bazár területén belül több látnivaló is van. A mellékelt térkép segíthet az eligazodásban:
Bezisten:
Egy fedett piac, amelyet Gazi Ishak Bey építettet a 15. században. 1689-ben leégett. Jelenlegi állapota az 1899-es felújítás eredménye.
Óratorony:
A Murad (vagy Murat) szultán mecsetjének északi részén található hatszögletű torony. Eredetileg fából épült, 1902-ben téglából építették újra. Az 1963-as földrengés során komolyan megsérült, de hamarosan felújították.
Čifte Hamam:
A régi bazár központjában található "kettős" török fürdő, amely nevét a két közel azonos elrendezésű részről kapta. Az egyik a férfiak, a másik pedig nők számár épült a 15. században Isa Bey uralkodása alatt. Egészen 1915-ig használták. Az 1963-as földrengést követő felújítás után kortárs művészeti galériát hoztak benne létre.
Daut Pasha Hamam:
Ez az épület az első, amit az Öreg Hídon átsétálva, a Bazár bejáratánál, a II. Fülöp szobra és szökőkútja mögött jobbra találhatunk. A balkáni iszlám világi épületek egyik legnagyobbika, amely 1484-ben épült, elterjedtebb nevén Davud Pasa utasítására, aki II. Bayezid Szultán nagy vezíre volt 1482-1497 között. Albán keresztény származású, akit janicsárnak hurcoltak el gyerekkorában. Pályafutása során beházasodott az oszmán házba, egy hercegnőt vett feleségül. Katonai sikerein túl lelkes építtető is volt. Isztambulban az egykori Konstantinápolyi Fórum közelében mecset, iskola, népfürdő, kórház és 108 üzlet kötődik hozzá. A szkopjei fürdőn túl, Bitolában és Bursában is találkozhatunk általa létrehozott épületekkel.
A hammam belsejében 15 különböző méretű szoba (fürdő) található, amelyeket boltíves átjárók kötnek össze, jellegzetes keleti díszítéssel. Gyönyörű tetőszerkezete 13 egyenlőtlenül elosztott kupolából áll.
A legenda szerint sohasem használták fürdőként, amelyre két elmélet is van. Kevésbé romantikus verzió, miszerint tűzifa hiány volt. A másik szerint a pasa lányát megmarta egy az épületben lapuló mérgeskígyó, és így sosem nyitották meg a rosszemlékű helyet.
Napjainkban a Nemzeti Művészeti Galériának ad otthont.
Isa Bey (vagy Isa-Beg Ishaković) mecset:
Ez a mecset a bazár külterületén található, és a Isa Bey halála után emlékemléként épült. A mecset két domináns kupolával és öt kisebbel rendelkezik.
A bég 1439-70 között többségében oszmán tábornok és Boszniai Sanjak (magyarul szandzsák, kvázi vármegye) kormányzója volt. Egyes elméletek szerint Isak Hranić Kosača néven boszniai nemesi család sarja, akit túszként küldtek II. Mehmed szultán udvarába, ahol később Ishak Bég fogadott fia lett.
Ishak Bey mecset:
Ishak Bey (vagy Ishak Bég) az előbb megismert Isa Bég örökbefogadó apja, oszmán kormányzó és katona, az Üsküb (Szkopje) szandzsák 2. kormányzója volt 1415-től 1439-ig. A mecset 1438-ban épült a Régi Bazár északi részén. A falakon található virágdíszek, feliratok és színes lapok miatt a "Díszített" = "Aladza" néven volt ismert, amelyek sajnos nem élték túl a nagy tűzvészt és a földrengést. Karcsú minaretje 30 méterre magasra emelkedik. Ebben a mecsetben volt az egyik első iszlám könyvtár Európában.
Kapan Han:
A Régi Bazárban megmaradt három karavánszeráj (han) közül Kapan a 15. században épült. Az emeleti szobák a vendégek rendelkezésére álltak, a földszint pedig a lovak, szarvasmarhák és áruk elhelyezésére szolgált.
Kursumli Han:
A legnagyobb megmaradt karavánszeráj a 16. században épült II. Selim uralkodása alatt. Tetőszerkezét - amely kisebb-nagyobb piramis alakú kupolával rendelkezik - egykor ólommal borították, amelyet a világháborúban eltávolítottak. Egykor egy 15. századi hammam és 17. századi mecset is tartozott hozzá, amely az 1963-as földrengés során elpusztult.
Ma a Macedónia Múzeum szoborgyűjteményének ad helyet.
Mustafa Pasha mecset:
Szabadon látogatható, ne hagyjuk ki!
A Mustafa Pasa mecsetet, I. Szelim uralkodása alatt, 1492-ben építette a névadó vezír és a szultán bírája, feltételezhetően egy keresztény templom alapjaira. Az Óbazár felett helyezkedik el, a Kale erőd közelében. Észak-Macedónia egyik legelegánsabb iszlám épületének tartják. Az épületegyüttes része a mecseten kívül a Pasa sírja, az egyik leányának a szarkofágja, egy szökőkút és más épületek maradványai.
A mecset négyzet alakú, legnagyobb kupolája 16 méter átmérőjű, míg minaretje 42 m magas. Belső tere díszes kalligráfiákat tartalmaz.
A Pasa egy hatszögletű, kupolás márvány türbében van eltemetve, míg lánya egy perzsa feliratokkal díszített szarkofágban. Udvarán egy rózsakert található.
2011-ben fejeződött be a török kormány által finanszírozott ötéves felújítása
Sveti Spas (Jézus Mennybemenetele) templom:
A Kale erődtől keletre található ortodox keresztény templom, amely a 16. század közepén épült és három hajós volt. Ez azonban csak az 1963-as földrengést követő felújítás során derült ki, mert a templomot a 17. században jelentősen átépítették (gondolom az 1689-es tűzvész után.). Gyönyörű diófából faragott ikonosztázát 1824-ben adták át, amely helyi mesteremberek kezét dicséri.
A templom az oszmán uralom alatt a görög egyházközösséghez tartozott, majd 1874-ben a túlnyomórészt bolgár lakosság a bolgár egyházhoz való csatlakozás mellett döntött. 1890-ben ismét görög, majd 1901-ben már a szerb közösségtől vette át Szkopjei Püspökség.
Az udvaron egy nagy fehér szakofág őrzi Goce Delčev maradványait. Goce a macedón autonómiaért, a többnemzetiségű és önkormányzati köztársasági elképzelésekért küzdő, ún. "Belső Macedón-Adrianople Forradalmi Szervezet (IMARO)" vezetőjeként küzdött az oszmán hatalommal szemben. Ez katonai akciókat is jelentett. A törökök 1913-ben fogták el és végezték ki Banistában. Hamvait csak II. Világháború után vitték Szkopjéba. Bulgáriában is nemzeti hős, de itt a modern Macedón Köztársaság alapító atyjának tekintik.
Suli Han:
A már megismert Ishak Bey uralma alatt építették a 15. században. Két szintes, a felső rész 54 szobával rendelkezik a vendégek számára, az alsó pedig az állatok és áruk részére. Az 1963-as földrengés során súlyos sérüléseke szenvedett, de teljesen felújították. Ma a Skopjei Művészeti Akadémiát és a Régi Bazár Múzeumot foglalja magába.
Sultan Murad (Murat) mecset:
A Murád-mecset komplexum az egyetlen szultáni adomány a városban, II. Murád építette 1436-1437-ben. Az Öreg Bazár középső részén, egy alacsony dombon áll. A bejárat felett egy felirat őrzi megrongálódásának fontosabb eseményeit: az 1537-es tűzvészt, ami után Szulejmán szultán 1539-42-ben renováltatta. A hitetlenek (értsd: Piccolomini) 1689-ben leégették, ami után 1711-12-ben III. Ahmed építette újjá. Végül 1912-ben az utolsó oszmán javításokat Reshad szultán végeztette.
Az eredeti Murád féle épületet nem ismerjük pontosan, de tekintettel a szultáni adományi jellegére, félhetően kora egyik legfényesebb balkáni vallási épülete lehetett.
Bazilikákra emlékeztető szerkezete van, négyoldalú tetővel van borítva. A mihrab, a minber és a mahvil az 1910-es évekből származik. Az északnyugati oldalon, a mecset teljes szélessége mentén nyílik a veranda, melyet négy kőből álló oszlop díszít. A mecset nyugati sarkában levő vékony minaret finoman vésett kőből épült, gazdag cseppkőszerű dekorációval. A 18. századi felújítás a hagyományos török díszítés jellemzőit mutatja, csipkeszerűen összefonódó növényi motívumokkal és tájképekkel. Többek között több isztambuli szent mecset ábrázolásával, pl. a Suleymaniye négy minarettes kupolájával.
A mecset komplexum a mecset mellett található a Bikiy Han, a Dagestan Ali Pasha türbéje (sír) és a már megismert óratorony türbe.
A Dagestan Ali Pasha családi sírja 1774-ben épült. Nyitott türbe, a hatszögletű építmény ólommal borított kupoláját hat hatalmas oszlop tartja. A két kő szarkofág a Pasa feleségének és lányának temetkezési helye.
Bikiy Han Türbe a mecset déli oldalán áll. A bejárat feletti felirat az 1556-57-es építési időpontról árulkodik. Macedónia legnagyobb zárt türbéje, négyzet alakú alappal és egy kupolával. A homlokzat váltakozva tégla és kő sorokból készült. A belső térben öt sírfelirat található.
|
Fotógaléria: Szkopje
|
