Kirándulások folytatás
Olympos (Tahtali Dagi)
A 2375 méter magas Tahtali Dagi (ókori nevén Olymposz) az antalyai régió legnagyobb hegycsúcsa a Taurus hegységben, Kemer közelében.
A hegy mai napig nemzeti öntudattól fűtött vita tárgya, miszerint a törökök szerint ez az igazi Olympos, míg a görögök szerint az értelemszerűen Görögországban van. Mások inkább azt hangsúlyozzák, hogy a görög telepesek mindenhol megkeresték a maguk isteni lakhelyét.
A hegy több érdekes kirándulásnak lehet helyszíne, ahogyan arról már hajóutunk során is beszámoltam. Terveztük, de a korai naplemente miatt elmaradt híres ókori legendából származó szörny, Kiméra lakhelyének a megmászása, ahol a hegyoldalból feltörő égő gázoszlopok nyújtanak megkapó látványt.
Mi most egy harmadik programot választottunk, egy félnapos szervezett kirándulást, amelynek ritmusa vállalható egy csecsemővel is.
2006. szeptembere óta működik, „Sea to Sky” szlogennel, a Kemer mellől a hegycsúcsra felvivő kabinos drótkötélpálya, amely 10 perces utazást jelent a Taurus hegység felett. Azon túl, hogy valóban lenyűgöző a látvány, a téli időszakban a tengerparti akár 20 fokos pálmafás télből síelni is felmehetünk az épülő pályákra.
A kb. 1-1,5 órás programot követően a hegyoldal árnyas patakjai mentén kialakított éttermekben ebédeltünk, ahol mindenkinek ajánlom, hogy kóstolja meg a grillezett pisztrángot, amit helyben tenyésztenek, és frissen készítenek el.
Antalya
Nem először járok Antalyában, de jellemzően vagy munkaügyben rohantam, vagy nyaralás során csak átutaztam rajta. Így kifejezetten terveztünk egy félnapos kirándulást.
A város környéke már az őskorban is lakott volt, de az első igazán fontos időszak az ie. II. századra, a Pergamoni Királyság idejére tehető, amikor II. Attalosz király Attaleia néven alapított itt erődített kikötővárost. Nagy Sándor, a Római, majd a Bizánci Birodalom idejében is megtartotta fontosságát. A IX. századtól elég hányattatott sorsa volt, amikor hol arab, hol szeldzsuk kézre került, míg a Keresztesek 1103-ban vissza nem foglalták és a Szentföldre induló hadjáratok miatt Satalia néven, stratégiai fontosságú kikötő volt. A XIV. századtól végleg az Oszmán Birodalom részévé válik és jelentősége egy halászkikötő szintjére esett vissza. Az 1970-es évektől a néhány százezres város élete alaposan megváltozott a növekvő idegenforgalom hatására meginduló beruházásoktól. A hivatalosan 1,5 millió lakosú városba évente több mint 20 millió turista érkezik és a helyiek szerint az itt (a környéken) élők száma a 3 millió fős határt is átlépte.
Programunk elsőként a tengerparton nemrégiben kiépített, és a helyiek körében igén népszerű Beach Park-ot, a több kilométeres tengerparti szabadidő övezetet látogattuk meg. Azon belül is az évek óta rendkívül sikeres „Sand City” elnevezésű homokszobor parkot. Az idei téma - amit a világ minden tájáról érkező homokszobrászok feldolgoztak - az „Ezeregyéjszaka meséi” volt. A lenyűgöző méretben és művészi gonddal kidolgozott alkotások gyereknek - felnőttnek egyaránt nagy élményt jelentettek.
Ezt követte a 2 órás látogatás az Antalyai Városi Múzeumban, amit javaslok mindenkinek – akár gyerekekkel is – mert rendkívül profi, átlátható és befogadható mennyiségű információt kapunk a térség elmúlt 5 ezer évéről. A kőkorszaktól egészen napjaink török népművészetéig. Különösen lenyűgözőek a főleg Pergéből és Arycandából származó lykiai, hellenisztikus és római kori szobrok, szarkofágok, ékszer és edényleletek.
A tengerparti sziklafalon meghúzódó éttermek egyikében ért minket az óraátállítás miatt korai (du. 5 óra) naplemente. Remek halételek és zöldséges miazmások után, mint már sokszor, most is elgondolkodtunk azon, hogy miként lehetne olyan helyről is működtetni családi és munkabéli életünk, ahol november elején még egy szál pólóban búcsúztatjuk a napot a tengerparton…
Naplemente után a hazaindulás előtti utolsó ajándékvásárlási lehetőséget használtuk ki, az ilyenkor már néptelen óvárosi bazárban. Nagy alkudozás ugyan nem volt, mert ahogyan az egyik kereskedő fogalmazott: a nyári tömeg turista (főleg az orosz turista) mindent lealkuszik, ilyenkor meg jönnek a fizetőképes német nyugdíjasok, akiknek „semmi sem drága”. Azért, ha pl. az ember tisztában van a napi árfolyammal, sokat lehet spórolni a meglehetősen érdekesen átszámított euró/török líra árakon is.
Az óváros egyébként a római időig visszanyúlva nyújt építészeti emlékeket, a városfal, vagy a Hadrianus-kapu formájában. A kikötő közeli, XIV. századik visszanyúló oszmán negyede pedig az utóbbi években folyamatosan felújításra került, ami elbűvölő hangulatot teremtett. Már amikor nem zsúfolt az alkudozó turistáktól. Nekünk szerencsénk volt.
Remélem nem csak az októberben és novemberben Törökországba utazni vágyók számára, hanem a kifejezetten csecsemővel és gyermekekkel utazók számára is tudtam hasznos információkat nyújtani. Tehát kalandra fel csecsemős sorstársaim! :)
Ha kérdésed lenne örömmel segítek mailben az
info@miri.hu címen, vagy oszd meg véleményed
Vendégkönyvemben
2007. december 20.
Kárpáti Péter
