Csecsemőbiztos kirándulások
Lili miatt - 1 kivétellel - nem csoportos, hanem egy baráti párral közösen bérelt mikrobuszos megoldást választottunk, sofőrrel. Maximum még a bérautó jött volna szóba, de azt is nyugodtan merem ajánlani a régióban. Így akkor álltunk meg szoptatni, amikor szükséges volt és senki nem ránk várt.
Lili igen remekül viselte a 2 teljes napos és a 2 félnapos kirándulást is.
Perge - Aszpendosz
Kemer környékéről kevesen választják ezen úticélt, mert a megközelítése legalább 1,5-2 óra. Mi eléggé bejártuk már a környéket (lásd: itt ), és próbáltunk még nem látott helyeket választani. Így esett a választás a következőkre, de akár még tucatnyi utat lehetne a környékre szervezni.
Szokásommal ellentétben az általános történelmi bemutatástól eltekintek, hiszen már arról is írtam itt.
Látogatásunk oka, hogy Aszpendoszban található az egyik legszebb, és legjobb állapotban fennmaradt római kori színház. A várost az ie. V. században, a Perzsa uralom alatt alapították. Később Nagy Sándor, majd ie. 190 környékén a Római Birodalom uralma alá került. A Bizánci időkben püspöki székhely, majd később - a régió több ókori városához hasonlóan - hanyatlásnak indult.
A korai római időkből származó amfiteátrumot Zenon nevű építész építette ie. 170 körül, Marcus Aurelius uralkodása idején. A 15.000 fő (!) befogadására alkalmas színház csodálatos állapotban maradt meg, akusztikája ma is lenyűgöző. Oly annyira, hogy rendszeresen szerveznek is ide szabadtéri előadásokat és koncerteket is.
A legtöbb turista számára ezzel véget is ér Aszpendosz felfedezése. Pedig mindenkinek ajánlom, hogy a színház jobb oldalán futó lépcsőn, majd az ösvényen sétáljon fel egy fennsíkra, amelynek a szélén egy romos állapotban lévő épületet, egy korai bazilikát látunk. A fennsíkról önmagában is lenyűgöző panoráma fogad bennünket a tenger felé, de a hatalmas kiterjedésű akropolisz romjaival együtt különleges atmoszférában találhatja magát a történelmi képzelőerővel rendelkező utazó.
Innen alig fél óra, 40 perces autókázás Perge. A várost ie. 1000-ben alapították, amely szintén a perzsa uralom idején lett fontos kereskedelmi központ. A római időkben még fontosabb lett, sőt Aszpendosz hanyatlásakor átvette annak szerepét is. Ez sem mentette meg a későbbi pusztulástól. 15 ezres görög-római színházát 1920-ig kőbányaként használták. A város az egész antik világban Artemisz templomáról volt híres, amely még feltárásra szorul. Legalább 2 órát szánjunk a lenyűgöző fekvésű és kiválóan feltárt város megismerésére. Az innen származó tárgyak, ékszerek és szobrok az Antalyai Városi Múzeumban tekinthetőek meg.
Arycanda
Kemertől 2,5 órányi autó útra található ez a turisták által csak ritkán látogatott hely. Amikor megérkeztünk, a belépőt (ami nevetséges 2 török líra) áruló őr ránk és két másik párra mutatva azt mondta, ez egy jó nap, sokan vagyunk :). Állítása szerint magyarokkal még nem találkozott. Javaslom mindenkinek, hogy a települést éveken át feltáró régészcsapat angol nyelvű könyvét vásárolja meg az őrtől, mert követve a leírásokat hihetetlen időutazásban lehet része.
A város Finikétől északra kb. 28 km-re található. A szerpentines hegyi műútról, egy nehezen észrevehető (de kitáblázott), U betűs visszafordulás után elérhető földútról közelíthető meg.
Útközben jobb oldalon, Turuncova település közelében, magasan a sziklafalon, nem nehéz észrevennünk egy ókori lykia-i nekropolisz jellegzetes, szarkofágra emlékeztető sziklába faragott sírjait. Lenyűgöző látványt nyújtanak, különösen a naplemente vöröses fényében.
Arycanda döbbenetes fekvésben, magasan a hegyek között terül el, a városon belüli szintkülönbség is meghaladja a 100 métert. A ma ismert Lykiai nevének jelentése „hely a magas sziklák közelében”.
Az ie. V. században alapították, a perzsa uralom idején, amikor is elsősorban gazdag tengerparti polgárok nyári nyaralóhelye volt, akik a hőség elől menekültek a magasabb hegyek hűvösébe. Persze ez relatív hűvös, hiszen a déli napsütötte hegyoldalakon való mászkálás novemberben is megizzasztotta kis csapatunkat.
A perzsákat követően Nagy Sándor birodalmának, majd a Pergamoni Királyság része, végül a Lykiai Konföderáció tagjaként hosszan virágzott, a Római Birodalom időszakát is ideértve. A város még a korai bizánci periódusban is élénk életet élt, de a VII. század arab betöréseitől kezdve, a keresztes hadjáratok zűrzavaros időszakán át fokozatosan elnéptelenedett. A XI. századi szeldzsuk, majd az azt követő oszmán uralom alatt gyakorlatilag már nem létezett.
A világ számára újra az angol régész, Charles Fellows fedezte fel 1838-ban, aki a legtöbbet tette Lycia megismeréséért. Többek között ő tárta fel Xanthos romjait is. (Lykiáról bővebben itt )
Az útikönyvek keveset írnak a helyről, de kb. 2 órában határozzák meg a bejárásra elegendő időt. Ha azonban a már említett régészeti könyvvel felszerelkezve vágunk neki a kiterjedt város megismerésének, 4-5 óra is kevés lesz. Mi kb. a felét tudtuk bejárni 3 gyerekkel, de vissza szándékozunk térni a jövőben. A bazilika, a lakóváros, az agora, a nekropolisz, a stadion, vagy a kiváló állapotban lévő színház romjai ebben a fekvésben döbbenetesen impresszív látványt jelentenek, és hatalmas élményt a fogékony utazó számára.
