Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Dalmát borok
Látnivalók, kirándulások
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Látnivalók, kirándulások


Dubrovnik

Raguza - ahogyan a várost rendesen hívták 1918-ig, Jugoszlávia megalakításáig - a Világörökségek listájának egyik első műemlékvárosa. Köszönhető ez annak, hogy szinte teljesen épségben átvészelt 1400 évet. És csaknem áldozatául esett a szerb csetnikek értelmetlen pusztításának, akik a délszláv háborúban, 1991-92 között, a környező hegygerincről naponta lövöldözték gránáttal, vagy ágyúval a hadászati jelentőséggel nem rendelkező műemlékeket. Szerencsére az ENSZ és számtalan támogató ország segítségével ma már ebből semmit sem érzünk. A gondos felújítás során még arra is ügyeltek, hogy a rombolást az eredetivel azonos kövekkel pótolják. Teljes szépségében csodálhatjuk hát a történelmi Óvárost, vagy ahogyan a helyiek hívják a "Grad"-ot.

A város alapítása a mai Cavtat közelében lévő egykori Epidaurosz görög településig nyúlik vissza, akik 650 körül avar támadások elől menekülve az egykori sziklaszigeten találtak menedéket. A szigetet magas fallal vették körül, amelyet híd kötött össze a szárazfölddel, amíg a XI. században a szorost fel nem töltötték. A város kezdetben a Bizánci Birodalomnak adózott, majd a 1205-től Velencei uralom alá került. 1358-ban, amikor Nagy Lajos királyunk megverte Velencét, Raguza is magyar adófizetővé vált, de tulajdonképpen független városállamként működött. Ügyes politikai stratégiájával kereskedői a szerb, majd később a török területeken is szabadon mozoghattak. Függetlenségét még a balkáni török uralom alatt is megőrizte - igaz sokat fizetett érte - sőt kiváltságos helyzete miatt a 15. és 16. század volt a város fénypontja. 1667-ban aztán egy földrengés rázta meg a városállam alapjait. A helyreállítás felemésztette összegek híján jelentősége csökkent és Habsburg befolyás alá került. Jelképes függetlenségének Napóleon vetett véget, aki védelmi rendszerét, ágyúit és flottáját megsemmisítette, illetve elhordatta. Ezt követően - egészen Jugoszlávia megalapításáig - jelentéktelen, dél-dalmát történelmi városka maradt. Szerencsénkre, mert mai páratlan szépséget annak köszönhetjük, hogy a Grad falain belül megállt az idő.

Dubrovnikba, ahogyan korábban írtam, a nyári szezonban nem mennék be autóval. A környező üdülőfalvakból válasszunk inkább menetrendszerinti hajókat. Az óvárosi sétára legalább fél napot szánjunk, mi két kellemes, vacsorába nyúló délutáni sétát tettünk. Ha nincs tömeg lehetőségünk van ücsörögni a főtér, vagy a sétáló utcák kellemes kávézóiban.
Kihagyhatatlan élmény (50 kn/felnőtt) a helyenként 25 m magas városfalon körbe sétálni, ami a teljes óvárost körül öleli. Képet alkothatunk a város szerkezetéről, műemlékeiről, a védelmi rendszer nagyságáról, illetve bepillantást nyerhetünk a mai városlakók életébe is. Jól érezhető volt, hogy zárás után a falat birtokba veszik a falhoz épített háztulajdonosok. A belső kertekből utólag épített lépcsőkön lehet feljutni az egyes teraszokra. Késő délután, amikor a naplemente narancs tónusokra színezi a háztetőket, csodálatos fotókat készíthetünk.
Nem akarom, és nem is tudom felsorolni az egyes látnivalókat, ki-ki kedve szerint útikönyvvel sétálgasson a városban. Estére a sétáló utcával párhuzamos hegyoldali sikátorokat hangulatos éttermek veszik birtokba, ahol kellemes és hangulatos vacsorákban lehet részünk.

Aki fotózni szeretné a város klasszikus látképét, vagy ugyanezt naplemente sziluettben, annak a kora délelőtti órákban javaslom, hogy keresse fel egy kávéra a Hotel Excelsior teraszát, vagy a belvárosból (NE a Split felé menő külső útról!) kövesse a Cavtat táblát. Egy egyirányú szerpentinen fog haladni a város feletti sziklafalban, ahol gondosan parkoló sáv van kialakítva a panorámában gyönyörködőknek.

Fotógaléria: Dubrovnik

Peljesac-félsziget és Korcula


Ez egy hosszú, egész napos kirándulás, de megéri! Odafelé megállókkal, nézelődéssel 5 órás volt az út, mire elértünk Korculára, visszafelé ez 3 órás lett.
Az útvonal nyáron esetleg kopár lehet, de most a zanótoktól sárga hegyoldalakat margaréta, pipacs, kankalin és harangvirág pettyezte festményszerűvé. A Dubrovnik-Split útvonalról letérve a Peljesac-félszigetre az első látnivaló Ston városa. Látványossága a több kilométer hosszú és a Kínai Nagyfalra emlékeztető, hegygerinceken futó erődrendszer. A raguzaiak építették a sólepárlók védelmére, és erejük fitogtatására a Velencei Birodalom terjeszkedésének idején, a 14. században. A falakon túrát tehetünk, vagy az igazán középkori hangulatú óvárosban sétálhatunk.

Innen kb. 70 km-es út vezet Orebic-ig, a korculai kompjáratok indulóállomásáig. Útközben meredek, hihetetlenül köves és gyönyörűen megmunkált szőlőültetvények, teraszok emlékeztetnek, hogy az egyik legreménytelibb dalmát borvidéken járunk, a plavac mali hazájában. Potomje faluban, a Matusko pincészetbe be is keveredtünk egy kóstolóra, ahogyan azt már a borok fejezetben is írtam. Útközben több bájos település és partszakasz tűnt tökéletes és nyugalmas nyaralóhelynek. Nyáron feltehetően nagyobb a forgalom - a borászatban is azt mondták, hogy naponta vannak buszos csoportjaik - de a település sűrűség alapján kizárt, hogy nagy tömeg lenne.

   

A félsziget végén kanyargó szerpentinről tűnik elő a partszakasz utolsó települése, Orebic. A tavaszi időszakban 1,5 óránként járnak a kompok Korculára, egészen este 10-ig. (Érdemes neten előre megnézni a menetrendet). Mi szerencsére épp elkaptunk egyet. Így kb. 20 perces hajókázás után már Korcula szigetén autóztunk az azonos nevű városka felé.

Fotógaléria: Peljesac

Korcula

Korcula nem csak görög időkre visszanyúló történelmével és Velencei Birodalmi múltjával, de természeti környezetével is elvarázsol. Sokan hívják a "Zöld-szigetnek", hiszen a kopár Dalmácia partjai előtt árnyas és buja erdei vegetációt találunk rajta, miközben a napsütéses órák száma közel 2700 egy évben. 



Ezen az áprilisi napon mi hihetetlen örömmel ismerkedtünk a várossal, ahol a kis számú turistát kényelmesen, de odaadó kiszolgálásban részesítik így szezonon kívül. Az óváros bejáratának egyik kapuja mellett nagy Kantun Tours táblát találunk. Mi a mellette lévő, kockás abroszos "kis piszkosban" ebédeltünk, ahol azért anyag szalvéta dukált az isteni kapribogyós polip salátánkhoz, dalmát sonkával és sült hallal kísérve. Mindenkinek ajánlom a helyet!

Fotógaléria: Korcula

Cavtat


Cavtat 20 km-re délre található Dubrovniktól és Dalmácia egyik legfestőibb üdülőhelyének tartják. Régészek szerint az ó-görög Epidaurum helyén lévő város lakóit a 7. századi avar, majd szláv betörések üldözték el. A 10 éves útikönyv szerint a háború miatt szomorú, lerobbant szállodákat kellene találnunk. Ehhez képest talán a legszebb dalmát partszakasz amit láttam. Emlékeim szerint hasonlatos a dél-olasz Sorrento tengerbe szakadó szikláihoz.
A cavtati öböl felett meglátogattuk a leszólt Hotel Croatia szépen felújított és csodás panorámájú épületét. 5*-os, de inkább korrekt 4*-nak mondanám. Árai, felszereltsége, kerti medencéje, stb. alapján ideális családi hotelnek tűnt.

A városka bájos, rendezett, szép, igazi visszatérésre csábító, ahol a tengerparton már csupasz gyerekek dobálták a kavicsot a kristálytiszta tengerbe. Ha itt nyaralunk, akkor 2 óránként közlekedő hajóval átmehetünk Dubrovnikba. Közel van Montenegró, de 1 naposan akár Korcula, Mostar is. Így az sem fog unatkozni, aki kirándulni akar. Cavtatban rám a narancsoktól roskadozó fák közötti sikátorok, és a Szent Miklós templom feletti hegytetőn megbúvó temető gyakorolta legnagyobb hatást. Ez utóbbi lenyűgöző panorámájú és hangulatú, misztikus hely.

A kellemes napot az öböl jobb oldalán, a Szent Miklós templom felé, a kikötő mellett található Restaurant Cavtat aranyozta be. Elegáns, de mértékletes, a Spliti büfé áraival. (előételek 40-60, fő- és halételek 50-100 kuna). Kiváló választék helyi ételekből és halakból, valamint az ugyancsak tökéletes polip saláta miatt egyszer egy esti vacsorára is visszatértünk.

Fotógaléria: Cavtat


Plitvicei-tavak


Visszafelé úton reggel 8-as indulással 14 óra után érkeztünk a Plitvicei Nemzeti Parkhoz, ahol 3 órás sétát tettünk. 3 óra csak egy alap sétára elég, hiszen akár több napot is bóklászhatunk a környéken, mégis csodás élmény volt. Nem csak vezetéstől fáradt tagjaink nyújtóztatás okán, hanem mert az ébredő tavaszi erdő teljes pompájában engedi láttatni a tórendszert és számtalan vízesését. Nyáron a fák már akadályozzák a kilátást, sőt a vízhozam július-augusztusban töredékére esik, így a főbb vízesések is inkább csak csordogálnak. Persze amikor először itt jártam vagy 7 éve egy augusztusi napon, akkor is lenyűgözőnek találtam, de most a zöld és kék színek döbbenetes árnyalatai elvarázsoltak.
   

Fotógaléria: Plitvice


Ennyi fért bele ebbe a 3-4 napba, jó utat kívánok mindenkinek Dalmácia legdélibb csücskébe!

Ha kérdésed lenne örömmel segítek mailben az info@miri.hu címen.

2007.május 20.


Kárpáti Péter