Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Rendhagyó jegyzet, egy rendhagyó Hungaricum kóstolóról



Miért rendhagyó? Mert úgy döntöttünk, hogy csak magyar (vagy annak tartott) fajtákat kóstolunk. Ráadásul díszes asztaltársaságunk minden lényeges beszólásáról jegyzőkönyv készült, amit saját „szakmai” leírásaim nélkül, így humorosabb formában is közreadok. Előre is elnézést minden borásztól és olvasótól :).
A kóstoló vakkóstoló volt, ahol mindig 3-3 tétel került a résztvevők elé.
A fajták általános leírását a tételek után mellékelem.

1. Hilltop Neszmély: Bio Bianka (2009)
Illata mézes, virágos.
Kóstolva lágy karakterű, egyensúlya alkohol felé billen. Ízvilágában méz és trópusi gyümölcsök.
Értékelés: 3*+

Fajta leírás: Bianka (Egri csillagok 40)
Csizmazia D. József és Bereznai László állította elő az 1950-60-as évek rezisztencia kutatási programja keretében. Szülői az Eger 2 (Seyve Villard 12375) és a Bouvier.
A Bouvier az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén tűnt fel, az 1900-as évek elején. Feltehetően a Fehér burgundi (Pinot Blanc), és a Zöldszilváni keresztezéséből származó fehér borszőlőfajta. Korán érik, jó cukorgyűjtő, és borát kiváló minőségűnek mondják. Viszont gyengén terem, és kissé rothadékony, így hamarosan kiszorították a világfajták. Nem véletlenül lett az 1950-es évek magyar nemesítéseinek egyik alap fajtája. (Pl. Zenit és a Zengő is Ezerjó és Bouvier keresztezés; a Zéta, vagy Oremus a Bouvier és Furmint keresztezése.)

A Biankát akkoriban nem fogadták kitörő örömmel, mivel direkttermő fajta is megtalálható genetikai felmenőiben. Az általunk leginkább kedvelt borszőlő az eurázsiai szőlő, a Vitis (V.) vinifera, amely kiváló minőségű termést ad, de fogékony többek közt a peronoszpórára, a lisztharmatra és a filoxérára. Más, elsősorban amerikai szőlőfajok azonban ezen károsítókkal szemben rezisztensek, vagy toleránsak. Cserébe viszont borukban van egy jellegzetes direkttermő íz, amely poloskához hasonló, amit rókaíznek, vagy labruszkaíznek is neveznek. Kutatások kedvelt célpontja a fajok közötti, idegen szóval interspecifikus hibridek létrehozása, amely során az egyes szőlőfajok kedvező tulajdonságait próbálják egyesíteni.

Hazánkban az interspecifikus fajták nemesítését Csizmazia és Bereznai kezdték el a Seyve-Villard hibridek felhasználásával. Ilyen fajhibridek többek között Zala gyöngye (államilag elismerés: 1970), Bianca (1982), Medina (1984), Nero (1993). További magyar fajták többek között Rita (Göcseji zamatos), Lakhegyi mézes, Vértes csillaga, Viktor (EB 10), Pölöskei muskotály (1979) és Teréz (1995). A Kertészeti Egyetemen (illetve jogutódain) előállított szőlőfajták a Viktória gyöngye (1995), Duna gyöngye (1995), és az érdekesnek ígérkező Csillám (1997), és a Kunleány.

A fajok közötti keresztezésből származó hibridek a mai napig számos vitára adnak okot. Az EU 2003 előtti borjoga is előírta, hogy minőségi bor készítéséhez csak V. vinifera fajhoz sorolható fajták használhatók fel. A korlátozás egy EU tanulmány alapján továbbra is fennáll. A tanulmány megállapítása szerint ugyanis a hibridek a V. vinifera fajtákénál rosszabb minőségű bort adnak. Ez bizonyos sajátos illat és íz jegyeket, nagyobb metilalkohol tartalmat jelent, sőt állítólag a kísérleti csirkékben májcirrózist okozott. Ezt persze amerikai kutatók cáfolták. Más kutatók szerint a hibridek képesek lehetnek magas minőségű borokat adni, ha egyáltalán termelnék őket kiemelkedő borvidékeken. (További információk: Dr. Zanathy Gábor, Agro napló, Országos mezőgazdasági szakfolyóirat – VIII. évfolyam – 2004/12)

A Bianka talaj és fekvés iránt nem igényes, kiváló fagytűrő, egyedül virágzás idején érzékeny a kedvezőtlen időjárásra. Gombás megbetegedéseknek (szürke rothadás, peronoszpóra, lisztharmatra) gyakorlatilag ellenál1ó, nem rothad. Ez utóbbi miatt alkalmas bioművelésre is. Jó cukorgyűjtő, és időben szüretelve kellemes savkészlettel rendelkezik. Túlérésben viszont túlzottan ellágyul.
Bora diszkréten illatos, finom savtartalmú, alkoholban gazdag lehet. Értő kezekben elegendő savval határozottan kedves, behízelgő, érdekes bor lehet.
Hazánkban ismertebb borászok egyedül Egerben készítenek belőle bor (Gál Lajos, Sike Pincészet).

2. Font Pincészet: Kunsági Kövidinka (2008)
ZZ: A kettes az büdös, de kiválóan kompenzálja, hogy szar is. Nelly szerint ízben is kecske. Bár szép savai vannak. Mama mentolt is érez benne. Dóra szerint gumis bakelit. Judit szerint mondjuk attól még szar ez a bor. Száraztesztkor hányásszag. Dóra: Cár Alexandrovna teára hajaz.
Értékelés: 2*

Fajta leírás: Kövidinka
Őshonos, késői érésű, fehér tömegborszőlő-fajta. A szőlő balkáni változatcsoportjába tartozik. Az Alföld szőlőtermesztésének meghatározó szőlője.
Kiváló termelési biztonságú, ellenálló szőlőfajta. Igénytelen a talajra, zöldmunka igény kicsi, fagyokat jól bírja és nem rothadékony. Emiatt több keresztezéses nemesítésben szülőként használták.
Asztali minőségű, könnyű bort ad.
Felelhető még a Balkánon, Romániában és Szlovéniában is.

3. Veress Pince: Balatoni Pintes (2008)
Zoli: Amikor a rezsóra ráköpsz, és a nyálad besül. Hihetetlen szép savak és mandulás. Olyan, mint amikor olívaolajon elkezdesz sütni valamit. Nelly szerint annál azért fojtósabb. Zoli még mindig a villanyrezsónál tart, mert ő gyerekkorában ráköpött, ez igen erős emlék lehet, mert csak ez jön át neki.
Értékelés: 3*

Fajta leírás: Pintes
Az egyik legősibb magyar fajta. A filoxéra vész után eltűnt. 1968-ban Dr. Németh Márton találta meg újraa kiveszettnek hitt fajtát Cserkút mellett. 1977-es állami elismerése után jelenleg egyedül a zalai Csáfordi körzetben van egy másfél hektáros ültetvény, melyet a Veress pincészet művel.
Szép savakkal rendelkező, tüzes, testes, harmonikus bornak tartják, kedvező illat és aroma világgal.

4. Maurus Pince (Mór): Ezerjó Barrique (2006)
Penészszag lengedez Petra szerint töltéskor. Mézes illat, akácméz, kis ananász, ez a barrique hordó illata. Virágpor. Íze is szép, nem csak az illata ZZ szerint, és ez egy szép és korrekt bor. Simán iszogathatós, ebben mindenki egyetért.
Értékelés: 4*

Fajta leírás: Ezerjó
Történelmi magyar fehérbor szőlőfajta, igazi Hungarikum. Nógrád- és Hont vármegyékből származik, de később az egész országban elterjedt.
Fagy- és rothadás érzékeny, de korán érik, bőtermő fajta.
Bora zöldes fehér, kissé neutrális illatvilágú. Száraztól az édes változatig terjed, jellemzően savhangsúlyos, kemény és kissé fanyar, gyakran magas alkohol tartalommal. Egyszerű borok között tartják számon. Pedig a móri borvidéken ismertek kiválóan iskolázott, hosszú életű száraz és botrytises szemekből készített aszúborok is.

5. Scheller szőlőbirtok: Áldozói Zenit (2001)
Nosztalgiázás Balla Pistáról, aki szerint minden borban van valami perverz. Zoli egyértelmű fingszagot érez. Komplex és ásványos, gyógyszeres illata van. Peti kíváncsi, hogy másnak is átjött-e a gyógyszeresség. Kis csend.
Egyben van még a bor. ZZ szerint hát ennek gyönyörű a színe. Juditnak és Nellynek ízlik, Peti szerint ezt dekantálni kellett volna, ezért félretesszük. Nagyon elegáns. Fingszag menőben, harmonikusabb lett.
Értékelés: 4*+

Fajta leírás: Zenit
A Badacsony névre keresztelt sorozat fajtája, melyet 1951-ben Pécsett Király Ferenc nemesített az Ezerjó és Bouvier keresztezésével.
Színe zöldes árnyalatú, fehéresen csillogó, sajátos és kellemes illatú. Illat- és zamat gazdag, harmonikus, élénk, finom savérzettel rendelkező minőségi fehérbor. Magyarországon a hűvösebb és csapadékosabb borvidékeken terjed leginkább. Az általános vélekedés szerint rövidebb élettartamú borokat ad.

6. Balla Pincészet: Divinus Zengő (2005)
Tipikus illata van, de nem hárs, tehát kizárásos alapon zengő kell, hogy legyen. Érett, likőrős, de nem fáradt. Vadkörte. Nelly szerint ez egy jó kör.
Szájban szép, kerek, remek savérzettel és hosszú is.
Balla István barátunk utolsó zengője…
Értékelés: 5*-

Fajta leírás: Zengő
A Badacsony névre keresztelt sorozat másik jellegzetes fajtája, melyet 1951-ben Pécsett Király Ferenc nemesített az Ezerjó és Bouvier keresztezésével.
Illatos, harmonikus, savas karakterű, ugyanakkor finom savakkal rendelkező fehérbor. Túlérett szőlője nagy minőségű bor készíthetésére is alkalmas. Hosszabban érlelhető borokat ad, mint fajta testvére a Zenit.

7. Matias Pince: Cirfandli (2008)
ZZ szerint az egyes az mézbor. (Kérdésre válaszolva Peti leszögezi, hogy fajtajelleg a petrol, mégpedig a rajnai rizlingé, de ez nem ehhez a témához tartozik.)
Judit szerint a hetes tétel meggyes? többszöri kóstolásra is.
Illatában kifejezetten mézes, virágporos
Értékelés: 4*

Fajta leírás: Cirfandli
Bár manapság kizárólag Ausztriában (Gumpoldskirchen környékén, Zirfandler, vagy Spätrot néven) és hazánkban 20-22 Ha-on, Pécs környékén termesztik, de feltehetően olasz eredetű fajta. A Como-i tó környékéről származtatják. Származásának genetikai kutatása nem igazán áll a világ érdeklődésének középpontjában, de egyes leírások szerint a piros veltelininek és egy traminiszerű szőlőnek lehet hozzá köze.
A pécsi káptalan kezdeményezésére 1850 körül került a déli fekvésű Szent Miklósba. Jellemzően késői szüretelésű, magas cukor tartalmú desszertborként volt kedvelt.
Tápanyagra, fagyra igényes, rothadékony, de akár aszúsodni is képes.
Színe többnyire aranysárga, zöld árnyalatokkal. Jellegzetes virágos-mézes, virágporos illat, diszkréten fűszeres, mézes, citrusos íz jellemzi. Általában lágy karakterű, behízelgő borokat ad. Ha sikerül savait megőrizni akár nagyformátumú is lehet.

8. Szeremley Huba: Budai Zöld (2005)
Dóra szerint a kettes az mindig a bakelit. Zoli: vastag héjú piros szőlő, ami az othello, na, ennek olyan illata van. Zoli utálja, mert olyan kocsonyásan összeáll a magja meg a húsa, fúj. Egyensúlya kifejezetten sav felé billen, mondja Peti. ZZ szerint nyári fröccsbor, és mindenki azt mondja, hogy ez othello, pedig az piros szőlő. Közös megegyezésre ez mégis othello citromsavval, és Judit kijelenti, hogy ez malacság, de mégis JÓ! Idővel pukiszagú lett viszont. Zoli szerint ez csak arra van, hogy dugjon, mert ez egy nagy kan ez a bor.
Értékelés: 3*+

Fajta leírás: Budai Zöld (Budai fehér)
Régi magyar fajta, mely a Kárpát-medencében alakult ki. Állítólag régebben egyszerűen Zöld-nek hívták, majd mivel egykor a főváros budai városrészein lévő szőlőskertek kedvelt fajtája volt, ráragadt a budai előtag.
A filoxéravész óta a Badacsonyi Borvidékhez kötődik. Későn érő, bőtermő és rothadásra hajlamos fajta. Érdemeit ma leginkább az jelenti, hogy a népszerű Kéknyelű elsődleges beporzó fajtája. A két fajta bora is sok hasonlóságot mutat.
Borának savtartalma igen magas, szerkezete egyszerű, stílusa rusztikus. Nem egy behízelgő ivóbor.

9. Maurer Oszkár: Szerémi Zöld (2006)
Illat: Zoli szerint „lóság” van benne. Peti szerint, meg koncentrált és fülledt. Zoli szerint zsiráf. Egyébként meg virágos. Jó egyensúlyú bor, szép savszerkezettel. Rusztikus, nem könnyen érthető.
Peti kiselőadást tart a Technokolról, az acetaldehidről és egyéb „szarokról”. Meg a tattóssittozerekrő. + anekdotál.
Értékelés: 3*

Fajta leírás:Szerémi Zöld
Nevének megfelelően származását a Szerémségbe, illetve az egykori Bihar és Arad megyébe teszik.
Származását tekintve jó sok elmélet van. Heimann Zoltán szerint lehetséges, hogy a Viognier nevű Rhone völgyi fajtával azonos. Ennek alapja egy Wine Spectator-cikk, amely szerint a Rhone mentén "magyar zöldként" is emlegetik a fajtát.
Ezen az ágon közelítve abban szinte minden leírás egyetért, hogy a Viognier eredetét tekintve ősi dalmát fajta, amelynek elterjedésében fontos szerepe lehetett Marcus Aurelius Probus császárnak, aki a legtöbbet tette a szőlőkultúra Birodalomban történő felvirágoztatásáért. Feltehetően ennek hatására jutott el sok más fajta is Európa nyugati felébe is. Talán túlzó összefüggés, hogy Aurelius Sirmiumban, azaz Szávaszentdemeteren született, amely a Szerémség ősi központja a Tarcal-hegység közelében. Miért ne indulhatott volna innen világhódító útjára egy zöld bor a Szerémségből? Kicsit kavarhatunk még azzal az információval, hogy Kaliforniában igen gyakori fehér bor a Hungarian Green. De hogy mi lehet ezen fajták között a pontos összefüggés, azt valamilyen komoly genetikai kutatás állapíthatná meg, de ez idáig nem ismert számomra ilyen fejlemény.
A szerémi borokat egészen a török uralomig a legjobbnak tartották, ahogyan a Szerémi Zöld fajtáról is így vélekednek. Bora zamatos, zöldes-fehér színű, savszerkezete kiváló. Kevesen foglalkoznak vele a Délvidékről Maurer Oszkár, itthon Bussay dokinál kóstolható.

10. Istvándy Pince: Badacsonyi Kéknyelű (2008)
Tetőfokára hág a hangulat, a borosüvegről időközben leszakadt a bugyi. Illata mézes első szaglásra. „De szép ez!”- kiált fel Peti. Hűvös illata van, hűvös a bor karaktere, mert nem túlérett szőlőből van. Nelly virágillatot érez, Zoli szerint szájban is teljesen rendben van. Tökéletes az egyensúly, maradék cukor picit, és jó savak. Szép bor. Ez az összes közül eddig a pálmavivős.
Értékelés: 4*+

Fajta leírás: Kéknyelű
A fajta származása ismeretlen, elképzelhető, hogy magyar nemesítés. Nem lenne meglepő, ha genetikailag azonos fajtája előkerülne valahol a környező országokban, de nemzetközileg aligha váltana ki érdeklődést egy ilyen kutatás. Jelenleg csak Badacsony környékéről ismert, igazi Hungarikum.
Állítólag a II. Világháború előtt „úri” borként tartották számon, a magyar arisztokrácia és nagypolgárság kedvelt bora volt. Nem vagyok biztos benne, hogy ez feltétlenül bora minőségének, vagy inkább az irredenta magyarságtudat egyfajta szimbólumának volt-e köszönhető.
A szocialista időkben aztán mind termőterületei, mind ismertsége drasztikusan lecsökkent. Köszönhető ez annak is, hogy problémás fajta, amely önmagában szaporodni képtelen, csak női virágzatot hoz. A beporzás a szél segítségével megy végbe, és szükséges egy beporzó fajta együtt telepítése. Ez hagyományosan a Budai zöld volt, az utóbbi években azonban a badacsonyi FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet által kifejlesztett Rózsakő fajtát tartják ideálisabbnak.
Nem terem nagy mennyiségben, de rajongói szerint szinte minden évben kiváló minőséget ad. Boráról azt hírlik, hogy a rusztikus fajták közé tartozik. Ennek értelmezése tág határok között mozog, de akár annak is nevezhetjük, ha ez nehezen érthető és egyedi karaktert jelent. Sokszor hallani, hogy Magyarország emblematikus fehér bora is lehetne, ami akár országimázs építés céljára is alkalmas. (Megjegyzem hasonló véleményeket hallani a Kékfrankosról, a Kadarkáról, fehérek közül a Furmintról és az Olaszrizlingről is.)
A Kéknyelű újabb reneszánszát az 1990-es évek óta éli, amikor is elsőként Szeremley Huba (Szent Orbán Pincészet) jelent meg a piacon palackozott tételével, és ami sok rajongót szerzett a fajtának. Saját véleményem szerint azonban a lelkesedésen túl, az igazi nagy áttörést jelentő és nemzetközileg is érthető minőség várat magára, ha egyáltalán lehetséges elérni.

A fajta bora kifejezetten neutrális, ízvilága egyszerű. A friss bor halványzöld, érlelés során is világos marad. Illata könnyű, nem túl intenzív. Zöldalmára emlékeztet, de jellemző illat lehet a körte és vadvirágos jelleg is. Ízvilágában hársmézes jelleg is felfedezhető. A bor legfőbb értéke a vulkáni talajt megháláló savstruktúrájában van, amely fiatalon nyers és férfias, de hosszabb érlelés után nagy ívű savharmóniát produkálhat.

Míg korábban egyeduralkodó volt a vélemény, hogy hordós érlelést igényel, manapság egyre több pincészet vallja, hogy a reduktív technológia segít igazán megőrizni a fajta zamatait. Volt szerencsém számos hordós érlelésű tételhez, ezek közül igazán emlékezetes egy 1994-es Szeremley volt, amit 10 éves korában kóstoltunk. Egyedi karaktere emlékezetes maradt, de nem osztom a nemzetközi színvonalhoz fűződő reményeket. Az viszont igaz, hogy savkészlete jól bírta az idő próbáját. Az más kérdés, hogy ki vesz azért egy ilyen bort, hogy 10 évig várjon a megivásával? Fiatalabb tételeken gyakran a fahordós érlelés dominanciáját érezve, kifejezetten ódivatúnak tartottam őket.

Ebből következően akár igaz is lehet, hogy érdemes a reduktív technológiával kísérletezni. Ebben kifejezetten élen jár a Badacsonyi Varga Pincészet, aki a korábbi középszerűségből építi a minőség iránt elkötelezett borászat képét. Kemény munka lesz, de a fajta iránti elkötelezettséget jól jelzi a telepített 20 Ha Kéknyelű, amely a hazai termőterületek közel fele. Próbálkozásaik sikerét jól jelzik az eredmények, többek között a 2007-es Badacsonyi Hegyközségi Borverseny és IV. Kéknyelű Borversenyen a legtöbb aranyérmet – szám szerint ötöt – a Varga Pincészet gyűjtötte be, sőt 2004-es Badacsonyi Kéknyelűjük elnyerte a „Badacsonytomaj Város Bora” előkelő címet is.
Természetesen egy nemzetközi borverseny mezőnyében a világfajtákat kell „megverni”, ami már sikerült a Kékfrankosnak és a Furmintnak is, de azért lelkesen kóstolva szurkolok a fajtának!

11. Szeremley Huba: Badacsonyi Kéknyelű (1997)
ZZ: ez a tétel vegyipari melléktermék és ananász keveréke. Judit a Százhalombattai ananászmezőkre emlékezik az illat alapján. Mama: ez macskapisi, Zoli szerint, ha levonjuk belőle a pukiszagot, akkor van benne érték. Sárgadinnye, ananász, elegáns, nem annyira behízelgő és élénk, mint az előző. Mangó is van benne.
Hosszabb levegőztetés után a palack fülledtség eltűnt. Illata kifejezetten elegáns és komplex. Utólag - felfedés után - megjegyezzük: Meglepő savharmóniát mutat kora ellenére.
Értékelés: 4*

12. Varga Pincészet: Aranymetszés sorozat, Badacsonyi Rózsakő (2007)
Illata koncentrált parfüm és olajososos is petrolososan. Peti szerint gázrózsolaj, Judit szépít citrusosra, valaki azt mondja, hogy botritises. Kisül, hogy ez sült tök és licsi. Judit merészen bekérdez: -Ez Pendits?- Kiderül, hogy igazából pritaminpaprika ízű, és hogy ezt hívják az olaszok pepperoninak. Egyetértés alakul ki abban, hogy ez a bor öreg ászok hordóban állt, és hogy abban a hordóban előtte aszú volt. Pedig nem is.
Nagyon magas alkohol ellenére egyensúlyban lévő bor, remek savszerkezettel. Kifejezetten izgalmas.
Értékelés: 4*

Fajta leírás:Rózsakő (Badacsony 36)
A Kéknyelű és Budai Zöld fajták keresztezéséből származó hibrid amelyet Dr. Király Ferenc állított elő 1957-ben, Badacsonyban. Nevét az itt található legendás bazaltkőről kapta.
Állami elismerést csak 2003-ban kapott. A Budai Zöld helyett a Kéknyelű porzófajtájaként kedvezőbben értékelik. A Kutatóintézettől származó információk szerint a „Rózsakővel telepített Kéknyelű olyan évjáratokban, amikor a beporzás idején az időjárás nem megfelelő, akár 30 százalékkal is többet teremhet. A beporzásban betöltött szerepe mellett a Rózsakő nagyon jól cukrosodó szőlőfajta, alkalmas a késői szüretelésre, kiváló minőségű természetes édességű bor készíthető belőle.”
Magas savtartalma még az aszályos időszakban is megmarad, így igen jó minőségű és beérett termés esetén sem lágyul el. Karaktere a Kéknyelű fajtára emlékeztető. Jól áll neki a mineralitás is. Igen ígéretesnek tartják.


13. Chateau Dereszla: Tokaji Kabar (2007)
Milyen meglepő, hogy az első tétel megint mézes! ?Íze, mint illatja. ZZ szerint a konzekvenciát le lehet vonni, hogy a régi magyar fajták erőteljesen mézorientáltak. Kis közjáték, mert Mama megkeni a kacsazsíros kenyeret, Zoli erőteljes rosszallására. Kiderül, hogy ez a kabar nevű fajta, T10 klón.

Peti visszakóstolva: Illatában enyhe hársmézes karakter, elegáns hordós jegyek, pici hűvösség. Elegáns. Kóstolva szép test, remek egyensúly, hosszú és szintén elegáns. Ízjegyeiben gyümölcsök, ásványosság érezhető.
Értékelés: 4*

Fajta leírás: Kabar (Tarcal 10)
Tokaj Hegyalja régi kísérleti fajtája a Hárslevelű és Bouvier keresztezéséből jött létre. 2006 óta engedélyezett fajta „tokaji” megnevezéssel. Fürtje, bogyója kicsi. A furmintnál korábban, október elején érik. Jó cukorgyűjtő és kiválóan aszúsodik.


14. Losonczi Pince (Mátra): Virágbor, Cserszegi fűszeres (2008)
Liliom, bodzavirág, muskotály. Rózsa, de iszonyúan. Olajos, krémes, telt, ez a nap legszebb bora ZZ szerint, ezt kétszer is elmondja, annyira így gondolja. Az univerzumban ebből mindössze 180 palack van. Petra szerint női izzadság kis Sergio Tacchinival keverve.
A borkereskedő szerint, hogy ha már hülye borokat kóstolunk, akkor ezt is meg kell próbálnunk. Egyébként eszelős is a bor, mindenki akar belőle legalább 1 üveggel.

Peti visszakóstolva:
Aranysárga szín. Illat különösen intenzív, rózsa, trópusi gyümölcs, traminis. Kóstolva testes, savai lágyak, a nagyon magas alkohol szinte éget. Nem elegáns, de lehengerlő, meglepő. Ízvilágában rumos fekete tea, muskotály szőlő.
Értékelés: 4*

Fajta leírás: Cserszegi fűszeres
A fajtát 1960-ban a Keszthely melletti Cserszegtomajon Bakonyi Károly keresztezte az Irsai Olivér és a Piros Tramini szőlőfajtákból. A cél az volt, hogy gyorsan érő, téli hideget jól bíró, kevéssé rothadás érzékeny, de finom, illatos bort adó szőlő szülessen. Elterjedésében az 1984-87 közötti szokatlanul hideg telek segítettek, mert számtalan ültetvény fagyott ki, amelyek újratelepítésénél szóba jött a cserszegi is.
Hűvösebb területeken is nagy biztonsággal eléri, sőt gyakran meghaladja a 18 mustfokot. A must savtartalma 8-10 g/l között változik. Bora száraz, félszáraz, telt, harmonikus savtartalommal, karakteres fűszeres-gyümölcsös-virágos illat- és ízjegyekkel. Hosszabb érlelésre jellemzően nem alkalmas.
A Csongrádi, Hajós-Bajai, Kunsági, Etyek-Budai, Balatonfelvidéki, Balatonmelléke borvidéken jellemző.

15. Merfelsz Pince: Nectar Sexardique - Néro rose (2009)
Ím az egyetlen rozé, mint átvezetés a fehér- és vörösborok között. Illatra szép, teljesen rendben, bár kicsit hideg, melengetni kell. Friss gyümölcsös, keserűmandula íze van. A fajta érdekes, de a bor maga középszerű. Érdekes azért is, mert magas rezervatrol tartalommal rendelkezik és gyógyhatású. A Wikipedia szerint igazoltan Gárdonyi Géza ?, aki ezek szerint antioxidánsként is működik. Zoli: -Ez a mér’félsz? pince terméke.
Értékelés: 3*-

Fajta leírás: Néro
Dr. Csizmazia Darab József és Bereznai László nemesítették 1965-ben az Eger 2 (Seyve-Villard 12375) és a Gárdonyi Géza (medoc noir x Csaba gyöngye) keresztezésével. 38 év kutató munka után 1993 itthon kapott fajtavédelmet, majd 1994-ben került bejegyzésre az EU Szőlészeti Szakbizottságánál is.
A Néró egy sötétkék színű, bőlevű, fűszeres zamatú csemegeszőlő-fajta. Gomba betegségeknek ellenálló, ezért bio művelésre is kiválóan alkalmas. Érésideje augusztus vége, szeptember eleje. A csemegeszőlők esetében szokatlanul magas cukorfokkal (19-20 mustfok) és viszonylag magas savtartalommal (kb. 9,0 g/l a mustban) szüretelhető. Emiatt szinte az egyedüli csemegeszőlő, amiből vörösbor készíthető.
Magas rezveratrol tartalma miatt gátolja a sejtek elburjánzását, erős antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatású.

22:20 ZZ mostantól alszik :).

16. Gróf Butler: Nagyeged Egri Kadarka (2006)
Peti azt mondja, szerinte ez „ilyen” meggy. Aztán a vége Málna, de lehet, hogy azért, mert az ölében ült. ? Meggyes, málnás, fűszeres illat. Struktúrája nem áll messze a fehérboroktól. Rendkívül elegáns, harmonikus, hosszú és ásványos. Mi más lehet, mint Magyar Pinot, azaz kadarka. Ezt többen kétkedve fogadják: ilyen jó egy kadarka? A franciák is megirigyelhetnék – tör ki belőlünk a felfedés után a „Jobbik” énünk ?
Értékelés: 5*-

Fajta leírás: Kadarka
Talán a legellentmondásosabb magyar fajta, amelyet annak ellenére tartunk Hungarikumnak, hogy szinte biztosan Kis-Ázsiai eredetű. Kvázi török, bár annak a valószínűsége kevés, hogy ők anno sokat palackoztak volna belőle. Mint ilyen, feltehetően azonos az albán kalmet, a bolgár gamza és a román negru moale fajtákkal. Tehát igazi balkáni darab, semmi Hungarikum. Feltehetően a törökök elől menekülő rácok hozták magukkal, így esett, hogy a 17-18. századtól kezdve az egyik leginkább elterjedt vörös fajta volt Magyarországon.

A szocialista borászkodás azonban alaposan betett a Kadarkának is. Részben mert nagyüzemi gazdálkodásra nem alkalmas, ráadásul a téli és tavaszi fagyokkal szemben érzékeny, későn érő és még rothadásra is hajlamos. Így szorult a közértek alsó polcaira literes kiszerelésben, majd már oda sem. Termőterülete folyamatosan fogyatkozott.

A rendszerváltás után feléledt a nosztalgia. Akkor hallottam először róla, hogy bizony az 1950-es években még komoly versenyeket nyertünk azzal a bizonyos Ménesi Aszúval, ami vörös volt, ráadásul kadarka. Termelők esküdöztek arra, hogy lesz majd NAGY MAGYAR KADARKA, de csak eltelt 15 év és egyre kevesebben bajlódnak vele. Csökkenni látszik a „magyar pinot noir” marketing értéke, és egyre többen állítják, hogy szép-szép, de sosem lesz belőle igazán egy nagy, Burgundiát meghazudtoló tétel. Szerencsére vannak elkötelezett hívei, akik komoly munkát fektetnek a megfelelő klónok felkutatásába.

A kadarka – pinot noir párhuzam egyébként nem véletlen. Nagy francia rokonához, hasonlóan világosabb színű és savkészletére építő bor. Mind illatában, mind ízében jellegzetes fűszeressége (édes-nemes paprikától a szegfűszegig) dominál, amelyet gyümölcsös (szilvás, epres) ízek is kísérhetnek. Gyakran hívják „fűszeres kadarkának” is, megkülönböztetendő a festő szőlő minőségű bíbor kadarkától. (Ez utóbbit egyébként Kozma Pál és Tusnádi József nemesítette a Kadarka és a Muscat Bouchet keresztezésével 1948-ban.).

A közhiedelemmel ellentétben vannak akár 5-10 éves palackjai is, amelyek még képesek élvezeti értéket felmutatni. Ilyenkor karakterében szintén pinot-s hasonlóságként, animalitás jelenhet meg.
A Kadarkával kapcsolatban egy biztos: helye van a gasztronómiában, a könnyed nyáresti beszélgetéseken és karaktere igen sok szépséget tud csempészni vörös házasításokba, és főleg a Szekszárdi Bikavérbe. Ez utóbbinak kötelező alapbora.

Ha kadarka után kutatunk, utunk elsősorban Szekszárdra vezessen. A Heimann, Dúzsi, Vida, Liszt, Takler, Sebestyén pincészetek kötelező pontjai a fajtával való ismerkedésünknek. Villányban Vylyan és Jekl, míg Egerben Lőrincz György, Gróf Buttler, Thummerer alkot maradandót belőle. És persze még azok, akiket nem kóstoltam :).

17. St. Andrea: Magyalos Dűlő Kadarka (2007)
Fűszeres áfonya, édeskés utóízzel, nagyon komplex. Rozmaring, ami Juditnak nem annyira jön be. Zoli ezerrel keresi a fűszert benne, valami egzotikusat. Talál is valamit, de az nem indiai. Mazsolás illata is van, és mediterrán kerti fűszerek.
Az előzőnél kevésbé elegáns, de vastag, élvezetes, izgalmas tétel.
Értékelés: 4*+

18. Gál Lajos: Kékmedoc (2003)
Színe: tulipános ?, de gránát. Jamón serrano, plusz egy kis vaddisznó szalámi (cingiale) és eperdzsem. Kis kitérő a cingiale felé, és egy gondolatot szánunk a Kulinárisra és a kézműves sonkakészítőkre Toszkánában. Illatban rózsa is.
Vastag, telt bor, érett karakterrel, de határozott savszerkezettel. Fáradtságnak semmi nyoma. Mind íz, mind illatvilágában rendkívül komplex.
Peti részletes megemlékezést tart a medoc noir-ról. Merthogy közben többen rájöttünk, ez egy kékmedoc, azaz menoir.
Értékelés: 5*-

Fajta leírás: Menoir (Kékmedoc, Medoc noir)
Bizonytalan történetű, de mára magyar fajta. Feltehetően Bordeuxból, onnan is Medocból került hazánkba az 1800-as évek második felében. Egyes források szerint Mathiász János hozta be, míg mások szerint Grőber Jenő volt az, aki a filoxéra vész után a bikavér egyik lényeges komponenseként honosította meg.
Nem kevésbé kusza a fajta eredete sem. A Medocból kiszoruló Malbec-et néhol szintén Medoc Noir néven említik, míg pl. Új Zélandon a Merlot hívják ezen a néven. Mások szerint valamelyik medoci fajtának a Pinot Noirral való hazai keresztezése és innen a régi név Medoc Noir.
Legvalószínűbb azon francia szakemberek véleménye, akik szerint a Kékmedoc a Mornen noir fajtával azonos. A wines.org szerint ez pedig a Mondeuse Noir nevű fajta szinonimája, amelyet Jancis Robinson MW egyik publikációjában (Oxford Companion to Wine (Third Edition). (2006). Ed. Jancis Robinson. Oxford: Oxford University Press. 448. ISBN 0-19-860990-6. ) DNA vizsgálatok alapján a Muscardin nevű ritka, a Châteauneuf-du-Pape apelláció 0,4%-ban előforduló fajtával tart közeli rokonságúnak. A fajtát nagy savú, tannin szegény, attraktív virágillatúnak íjra le, világos színárnyalattal, ami elég jó leírás a mi Menoirunkra is.

A német vonalon elindulva (VIVC – Copyright ZR Geilweilerhof ) a Mornen Noir a Chasselas Noir (Fekete Chasselas) szinonímája, hasonlóan a Black Muscadine fajtához, ami azonos a Dél-Rhone völgyi Muscardinnal.
(Ebben csak az a durva, hogy a Wikipedia – szintén J. Robinsonra támaszkodva – a Piemontban elterjedt Dolcetto egyik szinonimájaként említi a Fekete Chasselas-át. A Dolcetto egyik származási elmélete a 11. századik nyúlik vissza és francia származásról beszél, így akár még ez is lehet. A „kicsi édes”-ből készített borok a leírások szerint egészen sötét színűek, erőteljes gyümölcsaromával, és egy kellemes, enyhén kesernyés mandula beütéssel, ami azért nem vág teljesen egybe kékmedocos kóstolási tapasztalatainkkal.)

Maradjunk annyiban, hogy valamilyen francia származású vörössel van dolgunk, amit vagy kereszteztek a pinot-val, vagy sem. Mivel a Medoc Noir név az EU-ban védett, így a fajtát egy ideig Kékmedoc, majd mai nevén Menoirként hívjuk.
Levele egyébként tényleg hasonlít a Chasselos-hoz, de annál fényesebb és csupasz, a színe pedig világos zöld. Apró tömött fürtű. Sötétkék bogyói muskotályos ízűek. Kifejezetten nehéz termeszteni. Fagyérzékeny, keveset terem és rothadásra hajlamos.
Bora leginkább fehérborra jellemző jegyekkel bír, és mint ilyen kóstolva Pinot Noir-os érzeteket mutat. Savszerkezete dominál a tanninok helyett. Ízvilágában muskotályos jegyek fedezhetőek fel. Illata rendkívül fűszeres, egyedi karakterét határozott rózsa illata adja.
Egerben több termelő újra foglalkozik vele, közülük is Gál Lajos tűnik ki, aki a legtöbbet tette a fajta fennmaradásáért. Újabban Gere Attila Villányban kísérletezik vele, amelyet Perle nevű boraként kóstolhatunk.

19. Laposa Pince: Róza (2006)
Zoli és Dóra bemutatkoznak egymásnak. Már itt tartunk. A bor egyébként sós, Judit hozzáteszi némi kiskunnagyközepesi akcentussal, hogy „jóuropogóus”, de ez senkinek sem tűnik fel. ZZ közben kialudta magát, vissza is ül folytatni ezt a sort.
Félédes bor, de valójában nem érződik az édesség, mert olyan magas savak vannak benne, hogy száraz érzetű. Nagyon ásványos és hihetetlen jó az egyensúlya. Ízvilága összességében neutrális. Zoli inkább tölt magának egy Gróf Butlert, amiről lemaradt.
Értékelés: 3*

Fajta leírás: Róza (K3 klón)
Kecskeméti Kutatóban az Olaszrizling és Ezerjó keresztezésével nemesített, ma még államilag nem elismert fajta. Állítólag nagy reményekre jogosító, de eddig csak a Laposa féle kísérletet kóstolhatjuk, ahol viszont tisztán félédes bort készítettek belőle, a mesterségesen leállított erjedés végén megtartott magasabb maradék cukortartalommal. Száraz iskolában a Laposa Bazalt Cuvée-k alapja.

20. Szeremley Huba: Zeus (2000)
Birsalmasajt. És gyönyörű és hihetetlen komplex, duuurva magas cukortartalommal. Birsalmasajt dióval. Zoli hozzáteszi, hogy dióval, oké, de lehetne chilipaprika is. Kicsit ilyen túlérett és aszalt gyümölcs.
Értékelés: 5*-

Fajta leírás: Zeusz (Zeus)
A Badacsony névre keresztelt sorozat negyedik jellegzetes fajtája, melyet 1951-ben Pécsett Király Ferenc nemesített az ezerjó és Bouvier keresztezésével. Elsősorban Badacsonyban és környékén található. Fekvés és talaj iránt igényes, viszonylag fagyérzékeny, szárazságtűrő, rothadásra hajlamos, zöldmunka igénye közepes.
Borának savtartalma magas, extrakt-tartalma nagy. Minőségét a szakma közepesnek ismeri. Viszont késői szürettel rendkívüli minőséget tud adni, ahol savait túlérésben is megtartja, jó potenciált mutat fel.

21. Bárdos Sarolta - Tokaj Nobilis: Tokaji Kövérszőlő Selection (Vinum Primatis válogatás) (2006)
Kamilla, ásványos, sós illat. Elegáns illat. Sós kamillatea
Rendkívül nagy komplexitást felmutató, hosszú, ásványos jegyekben is bővelkedő tétel, remek egyensúllyal.
Értékelés: 5*

Fajta leírás: Kövérszőlő (Fehérszőlő)
Hason nevei: Bajor, Fehér kövérszőlő, Huppajagos, Kövér fehér, Pataki; Romániában: Grasa, Grasa de Cotnari, Grasa mare, Grasa mica, Grasi, Poama grasa, az Erdélyi szászoknál: Augster Resser, Ressertraube, Rösser
Erdélyből származó, régi magyar fajta. Egyes - mások által vitatott - leírások szerint azonos a tokaj-hegyaljai fajtajegyzékekben szereplő Fehérszőlővel és mint ilyen, Hegyalja régi és gyakori fajtája lehetett. Ennek bizonyítékaként kiváló cukorgyűjtő és aszúsodási hajlamát említik, ami a furmint savai melletti egyensúly megteremtésében lehetett fontos.
A filoxéra vész után szinte teljesen eltűnt, de 1998-óta államilag elismert és Tokajban engedélyezett fajtának számít.
Borának színe aranysárgás, illata telt, mézes, virágos, aszalt gyümölcsökkel. Ízében mézes sütemények és egy kevés fahéj érezhető. Gyakran túl lágy, jellemzően magas maradékcukorral, ezért késői szüretelésű házasításokban van szerepe. Ha sikerül elegendő savval szüretelni, kiemelkedő és különleges karakterű fajtabort ad. Ennek jó példája Bárdos Sarolta 2006-os Kövérszőlő Selection, vagy Barta Károly 2008-as félédes bora.

22. Thummerer: Kadarka késői szüret, töppedt szőlőből (2003)
Petra szerinte öreg szekrényszagú. Többek szerint hecsedli. Íze is öreg szekrény - Petra véleménye szerint. Sok sav tartja kifogástalan egyensúlyban. Édes, de mégis légiesen könnyed, elegáns. Beszarás (értsd: irdatlanul komplex) – vélik többen. Mélyen hideg - Dóra szerint, aki mostanra elég költői lett. Aztán kiderül, hogy ez is kadarka és mindenki behidal…
Értékelés: 5*


Ha van kedved, kérlek oszd meg véleményed Vendégkönyvemben!

2008. november

Kárpáti Péter